Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)

A makói gimnázium - A felsős diák - VI. osztály

tály nehezen kezelhető lett. Kovalik Antal leköszönt az osztályfőnökségről, ami pó­tolhatatlan veszteséget jelentett. VI. osztály, 1926—1927. tanév. Hatodikban Pfitzner János lett az osztályfő­nöke, aki a magyart és a németet is tanította. A latint pedig Matusik (Maros) István vette át, aki — H. Kovács Mihály találó megállapítása szerint — városszerte a legszerényebb, a legigazságosabb ember hírében állt. A puritánság nála nem puszta külső megjelenés, ez velejéig áthatotta lényét. Emellett pontos volt és alapos, nyu­godt és lelkiismeretes. Láthatóan fájdalmat okozott számára egy-egy rossz felelet. Szemrehányó tekintete még a hatodik osztály csibészebb fiaiban is lelkiismeretfur­dalást vagy legalább nyugtalan érzést váltott ki. Halk szavú volt, még a tudásában is iparkodott egyszerű maradni, pedig igen alapos ismereteknek volt birtokában. Puszta lényével tudott nevelni. A tananyag változatosnak mondható. Latinból szemelvényeket vettek Liviustól és Vergilius Aeneiséből, irodalomból poétikát tanultak, történelemből a világtörté­net második részét, természettanból ásványtant és kémiát, mennyiségtanból az algeb­ra második, a geometria első részét. A szokásos iskolai ünnepségeken túlmenően megemlékeztek a mohácsi vész négyszázadik, Beethoven halálának századik, Gyóni Géza halálának tizedik évfor­dulójáról, sőt a trianoni béke évfordulójáról is. Ennek az iskolai — sőt részben váro­si szintű — gyászünnepség sorozatnak váratlan folytatását jelentette Mozol János osztálytárs váratlan halála. Negyedmagával a makói strandon fürödtek és át akarták úszni a Marost. Egyszercsak a hátrább haladó Mozol János jajkiáltására figyeltek fel. De közben egy sekélyebb részt ért el és itt a bajbajutó talpra állhatott, majd — anélkül, hogy egy kicsit kifújta volna magát — megszégyelve gyengeségét, intett, hogy visszaúszik. De néhány méterrel a parttól elmerült. Társai segítségére siettek. A ful­dokló víz alá húzta Tézsla József osztálytársát is, aki a haláltusából rugdalózva tudott csak megmenekülni. így olyan erős rúgás érte Mozol Jánost, hogy szívburok repedés­ben halt meg. (Tézsla József közlése. Marosvidék 1927. június 12—14.) Temetésén az egész osztály és egy cserkészőrs is részt vett. A hatodik osztályt sem kímélte a nagy influenza járvány. A magyar, német és hittanórákat hosszú hónapokon keresztül helyettesítéssel tartották meg Pfitzner Já­nos és ifj. Nagy Károly huzamos betegsége miatt. Az osztály dr. Márton György vezetésével három napos budapesti tanulmányi kiránduláson vett részt. Az iskola fontos szellemi műhelyének számító önképzőkörében csak hetedik és nyolcadik osztályok vehettek részt, de pártolótagként hatodikosokat is befogadtak. Erdei Ferenc a tanév 8. rendes ülésén, 1927. április 2-án András bácsi című költe­ményét olvasta fel. 3 4 András bácsi Hajnal még nem hasadt, Még szürkület dereng; A légben donogva Szúnyogfelhő kereng. Ezek virrasztanak — S alszik a rét — alszik. — De, ha — a csapáson Halk csoszogás hallszik! Millió harmatcsepp Csillog csak a nádon; Egy két tücsök cirpel A szende határon. Ki az? Mi az? Kitől E szentségtörő nesz? Kóbor állat, avagy Ember légyen-e ez? u Erdei Ferenc kéziratos hagyatéka. Gimnáziumi évek. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom