Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A makói gimnázium - Törekvő, komoly, jó modorú diák - III. osztály
órái, előfordult, hogy egyszerűen feladta a leckét, mondván, hogy ezt „be kell vágni". A világháború után a revíziós liga helyi szervezetének is ügyvezető igazgatója lett. Eperjessy Kálmán szerint: „Kovács Károly volt a leghangosabb, aki a magyar faj felsőbbségét hirdette", de ez csak látszólagos lehetett, ezzel valószínűleg félzsidó származását takargatta. Irodalmi szemléletét szintén Eperjessy Kálmán jellemezte. „Szabolcska Mihály egy-egy versét többre becsülte Ady egész költészeténél". 2 2 A természetrajzot Thurzó Ferenctől dr. Márton György (1891—) vette át, aki rendkívül nagy tudású, szuggesztív erejű, határozott fellépésű tanár volt. Szerette szakját, bizonyos mértékig szenvedélyévé is vált. Filozófiából doktorált. Óráin a félelem légköre honolt, a leckét keményen és magas szinten követelte. Nála nem volt elég a tankönyvet tudni. Egy órán 4—5 szekundát is lehetett szerezni, de a rossz jegy kijavítása már nehezen ment. Tanítványaiban azonban még így is igen sok értékes készséget fejlesztett ki. Háborús rokkant volt, fejében egy repesz darabot hordott, ebből eredhetett szeszélyessége és hirtelen természete. Sokan szívtelennek és rigorózusnak tekintették. A kirándulások fáradhatatlan szervezője. Makó monográfiájának munkatársa, a hagymáról két maradandó értékű tanulmány szerzője, szaklapokban jelentek meg kisebb tanulmányai. A rajzoló geometriát Hoffmann János (1870—1957) vette át, aki festőművész is, bár hivatalos elismerést ebben a minőségében nem kapott. Naturális festményeinek különösebb társadalmi mondanivalója nem volt, helyi csoportos tárlatokon olykor szerepelt képeivel. Emberkerülő volt, már hajnalban indult fehér szalmakalapjával és kerékpárjával a Maros töltésén festeni. Tanár társaival sem oldódott föl, mindenkit kollega úrnak szólított. A maga palóc nyelvjárásával kedélyeskedett a tanulókkal: „ná té májom, ná, té lékvár". Inkább túlzott szigorúság jellemezte óráit. Ha rossz volt valakinek a rajza, barackot nyomott a fejére, de erős és kemény kézzel; ütlegnek is megfelelt. A többi tárgyat az előző évi nevelők tanították: a földrajzot Thurzó Ferenc, a mennyiségtant Kási Jenő, a szépírást Altmann Jakab, az éneket Kelemen Ferenc. Erdei Ferenc megszerette a biológiát. Fújta a növények latin nevét, és magánszorgalomból tusrajzokat készített egy német növénytani könyvből. Osztálytársa, Bánffy Adorján visszaemlékezéséből tudjuk, hogy amikor az Aradi utcán, az árokpart mellett Ferenc látott valamilyen növényt, lehajolt, letépte, és mindnek mondta a latin nevét. Évtizedek múltán a szarvasi arborétumban biológusokra jellemző szaktudással beszélt egyes növényekről. És ezt az ismeretet itt Makón, a gimnáziumban szerezte, dr. Márton György óráin. 1938-ban írt önéletrajzában olvashatjuk: „Negyedikes koromig biológus akartam lenni..." 2 3 Erről az elhatározásáról osztálytársai is tudtak. Félévkor jeles és jó osztályzatai vannak, de év végére ront néhány tárgyból. Osztályfőnökének félévkor írt jellemzése: „Értelmes, de szorgalmasabb lehetne", év véeén: „Értelmes, de szorgalma nem egyenletes." III. osztály, 1923—1924. tanév. Az „a" és a „b" osztályt összevonták, így a harmadik osztály az iskola legnagyobb létszámú tanulócsoportja lett. A beírakozottak száma: 76, vizsgát tett 72. Az osztály összetétele arányaiban nem változott, most is a középrétegek gyermekei képezik a többséget, viszont jelentős tanárváltozás történt, és ez előnyösnek mondható. Dr. Galamb Ödön (1888—1944) mint internátusi nevelőtanár az előző évben már tanította az osztályt, de ettől a tanévtől a történelem és a földrajz tanáraként kezdett 1 1 Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei. Makó, 1975. A Makói Múzeum Füzetei; 16. 10. " Idézi Huszár Tibor: Történelem és szociológia. A cselekvő ember nyomában. Bp. 1979. 253. 21
