Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)

A kisiskolás

— Én mög átmöntem az apjához — emlékezik az osztálytárs — és beárultam. Ferus bácsi mögkérdözte a fiát, hogy mövert-é engöm. Elvállalta, mer nagyon embörségös vót. Amikor jól kikapott, akkor mögkérdözte tüllem, miért nem mondtam el, hogy én mög lébuktattam a lépcsőrül. Oszt akkor éngöm is mögvert az apja. Elmönt édösanyámhoz mögmondani, én akkor még otthon is kaptam. Másnap a tanítótul is kaptunk égy-égy tenyerest. A konfirmáció előtti vizsgát — áldozócsütörtökön — szintén a templomban tartották. Erdei Ferenc — miként a többi fiú is — fehér ingben, sötét nadrában, a leányok fehér ruhában jelentek meg. Nagy Károly elnöklelkész kérdezett, mindenki a helyén felelt. A vizsga előtti ima első felét Siket Rozália, a másik részét Erdei Ferenc mondta el az úrasztala előtt, ahová kézenfogva ment ki a két fiatal: Apám, anyám ősi hite, Református szent vallás. Halld gyermeked fogadását, Törhetetlen szent szavát. Híved vagyok, híved leszek, Valameddig csak élek, Sem jólétben, sem balsorsban Hozzád hűtlen nem leszek. Isten után szüleimnek, Köszönhetem éltemet, Ők dajkálták, ők ápolták Ezer gond közt testemet. Neked pedig szent vallásom Lelki éltem köszönöm. Míg testemben lesz hát lelkem, Te lész legfőbb örömöm. Vallásomat szent örökül Hagyták rám az ősapák, Szentül őrzöm s átöröklöm, Hogy bírják az unokák. Háládatlan gonosz gyermek, Ki anyját megtagadja, Háládatlan gonosz lélek, Ki egyházát elhagyja. Mint jó gyermek édesanyját, Egyházam, úgy szeretlek, El nem hagylak soha, soha, Hittagadó nem leszek. Megfogadom, meg is tartom, Élek-e vagy meghalok, Isten engem úgy segéljen Református maradok.

1

5 1

5 Siket Rozália téved a konfirmáció időpontját illetően, ez mintegy négy évvel később történhetett. A makói református egyház konfirmációs anyakönyvét hiányosan vezették, ebben sem Erdei Ferenc, sem Siket Rozália osztálytárs neve nincs bejezegyezve. 14