Tóth Ferenc: Giba Antal felmérése Makó belterületéről 1824- ben. A Makói Múzeum Füzetei 51. (Makó, 1986)

A térkép és a kataszter - Domborzata - Utak és utcák

számú házban lakó Kelemen Mihályról kapta nevét. Ezek meghibásodását 1825-től az utcakapitányok kötelesek voltak az esküdteknek jelenteni: „Nagyobb számmal lévén a városban hidak és dobogók, úgyhogy ezekre való felvigyázásra és hogy annak idejében megkívántató reparáltatására a Bíróság nem elégséges, erre nézve meghatároztatott, hogy az utcakapitányoknak meghagyattasson, hogy a hidakra és dobogókra, melyek tizedjeikben esnek, gonddal legyenek és mihelyest valamelyiknek hibája történik, azt a hozzá legközelebb lakó esküdt személyének bejelentse, aki is az igazíttatás végett a város bírájának jelentést tészen."

2

1 A temetők körülárkolását kék színnel árnyékoltan jelölte. DOMBORZATA A domborzatot Giba Antal nem jelölte. A Verébhegy elnevezés nem tényleges hegyre utal, hanem a szőlőterülettel kapcsolatosan a közös érdekek előmozdítására létrehozott hegyközségre. Ilyen makói hegyközség létrejöttéről írt Kelemen Ferenc A Lesi szőlő keletkezése című cikkében.

2

2 A töltés vonulata azért Gerizdes nyugati sarkától indult, mivel ez a terület gerezdként emelkedik ki a tájból, így itt egy természetes földhát képezi a víz elleni védővonalat. Gilitze árvízi históriás énekében írta, hogy, a víz a Kapitány-házig (Széchenyi utca eleje) hatolt el és a város belső valamint legkülsőbb szárnya nem lett az árvíznek prédája. Pósa Lajos főiskolai adjunktus a mai szintvonalas térképek alapján a Giba térképre vetítve megrajzolta a város vízzel borított és szárazan maradt járófelületét. A pusztulást a mai Batthyány és Vörös Hadsereg útja vonalától Újváros északi csücskéig terülő rész kerülte el. (A rajz megtalálható Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. Makó, 1972. kiadványban.) UTAK ÉS UTCÁK A szomszédos helységek felé menő utakat nem feliratozta, egyedül az Arad-felé vezetőnél tüntette fel, hogy országút. Szürke árnyalással és árkolt vonalvezetéssel jelzi a Vásárhelyi és az Ószegedi utat is. A Maroshoz a mai Verebes, Hunfalvy, Tisza és a Töltés utcáknál lehetett kijutni. A város belterületén a főbb utaknál az úttestet is jelzi. A Sóház egyik épülete miatt pl. a mai Szabadság téren és Kossuth utcában közvetlenül a Deák Ferenc utca felől, a járda szélén vezetett az úttest. A főközlekedési útnak számító mai Vörös Hadsereg utca, Erdei Ferenc tér, Felszabadulás utca, Lenin tér, Szegedi utca vonalán kilenc hidat tüntet fel. Szeged felé a mai Ószegedi úton közlekedtek, az állami út belterületi nyomvonalát a mai Árpád utca, Szent István tér, Szent Anna utca képezte. A főbb utakat kaviccsal, homokkal szórták be. Köves útja ebben az időben Makónak nem volt. Az utcák neveit Giba Antal nem tüntette fel, de idegen kezektől származó utca beírásokat lehet a mappán találni. Különösen fontosak a ceruzás bejegyzések, amelyek minden bizonnyal az 1880-ban lezajlott utcanévadás előkészítő munkálatára utalnak.

2

3 Ezek között vannak olyanok, amelyet a köznép is használt: Alma, Aradi, 2

1 MVL Tanácsülési iratok 1825. 20. 2

2 Délvidéki Független Újság 1947. október 25. 2

3 MVL Közgyűlési jegyzőkönyvek 1880. szeptember 17. 10