Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

A leendő férj

Mózes Sándor, Némethy Vilmos és Rakovszky Tibor — bejelenti a pártból való kilépését. A kisgazdapárt belső válsággal kuz, we, új szovetsegesek, támogatók, pártfogók után néz. A földeáki úri birtokos családból származó Eckhardt Tibor — aki Gaai Gaszton halála után a párt vezére lett — földreformot hirdet, egyben a népi írók felé is tájékozódik. A Makói Független Újság 1938. április 2-i számának első oldalán harsogó főcím: „így mondta Eckhardt: Minden beszéd hiábavaló, amíg a munkának elsőbbséget nem biztosítunk a tőke felett." S az alcím: „Erdei Ferenc, Féja Géza, Kovács Imre álltak mellette, amikor kijelentette, hogy vagy diadalra jut a paraszti politika, vagy számolnunk kell az ország rendjének felbomlásával." Nem érdektelen megismerkedni az újságtudósítás részleteivel sem: „A falukutató írók pénteken este zártkörű vacsorát rendeztek, amelyen Féja Géza megállapította, hogy a fiatal írónemzedék kötelességének érezte, hogy részt vegyen a nemzet élet-halál harcában. Nem kellett sokat keresgélniük, hogy kit kövessenek. Eckhardt Tibor, a kisgazdapárt vezére mindannyiukat meggyőzte államférfiúi elhivatottságáról. Az írók segíteni akarnak abban a munkában, amelyet az Eckhardt által irányított mozgalom a falvak népének felemelése érdekében végez. Igen nagy jelentőségű beszédet mondott a makói Erdei Ferenc, a Futóhomok szerzője, aki a szövetkezetekről mondott beszédében általános figyelem közepette két dolgot tisztázott főképp. Az első, hogy hazánk jövő gazdasági fejlődésének egyetlen biztos alapja van, éspedig a szövetkezet, és válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen legyen a magyar szövetkezet. Beszélt még Kovács Imre gazdasági kérdésekről, Bodor György külpolitikáról, maid felolvasták Bajcsy-Zsilinszky Endre táviratát: ,Veletek vagyok, önmagunkat tagadnánk meg, ha most cserbenhagynánk a kisgazdapártot. Életre-halálra megyünk Eckhardt Tiborral.' Aztán Eckhardt Tibor beszélt. — A mostani nehéz és kritikus időkben nagy megnyugvás mindannyiunk számára, hogy ennyi fiatal és ilven jól felkészült író ilyen nagy mértékben tette magáévá azokat a gondolatokat, amelyeket a kisgazdapártban képviselünk." Mint köztudott, a szorult helyzetbe került kisgazdapárt a korábbinál „demokratikusabb" elveket (földreformot) hirdetett meg ekkoriban — legalábbis szóban, papíron. Mint a fenti megnyilatkozás is jelzi, nem egészen hatástalanul. Dr. Csorba János ügyvéd, a Makói Független Újság tulajdonosa, a Kisgazdapárt Csanád megyei vezére a lap április 17-i számában „A makói Kossuth-párt a válaszúton" címmel vezércikkezik. „A titkos választójogról szóló törvény teljesen lehetetlenné tette, hogy a Kossuth-párt a régi formájában és pártkeretei között tovább működhessen" ... A kiutat a kisgazdapárthoz való csatlakozásban látja. „A Márciusi Front tagjai is ezt az utat választották. Legnagyobb része Féja Gézával az élen belépett a Független Kisgazdapártba, hogy Eckhardt Tibort támogassa küzdelmében... A makói Kossuth pártnak sincs más választása. Ha a saját eszméiért küzdeni akar, csatlakoznia kell minél gyorsabban a Független Kisgazdapárthoz, összefogni annak makói híveivel és egy erős helyi szervezetet létrehozni." Csorbának ez már nem az első próbálkozása. A Makói Független Újságban már 1937. október 24-én közzétett egy cikket „Eckhardt Tibor hívó szava a Kossuthpártiakhoz". Akkor erre igen éles — és elutasító — választ kapott a Várospolitikai Szemle hasábjain Fried Ármintól, illetőleg Könyves-Kolonics Józseftől. Erdei ekkoriban még a Kossuth-párt helyi titkára (1937 januárjától), és már átvette H. Szabótól a Várospolitikai Szemle szerkesztését is. Ha ő belép a kisgazdapártba, ezt Csorba rögtön világgá kürtöli. Már csak propagandatív célból is. A népi írók csoportosulásán belül (s így természetszerűleg a Márciusi Front kereteiben) — mint az a dokumentumokból közismert — élénk, olykor igen szenvedélyes vita folyt arról, hogy a mozgalom merre orientálódjon. Erdei és Kovács Imre voltak a politikai párttá szerveződés fő szószólói és harcosai. Velük szemben sokan — a legtekintélyesebb közöttük Veres Péter — úgy vélekedtek, hogy a Márciusi Front (és azzal együtt a népi írók gárdája) „maradjon kívül a politikán", alkosson a pártok felett álló „szellemi frontot". Amikor Erdeinek a Válasz című folyóirat 1937. decemberi számában megjelent a később igen híressé vált „A szabadság politikája" című programcikke, a vita csak tovább éleződött. Erdei ebben világosan kifejtette, hogy a társadalmi átalakulásért igazán eredményesen csakis politikai eszközökkel lehet harcolni. Az írói küzdelem szép, becsülendő gesztus, ám hatásfoka rendkívül kicsi. Mindez szinte testközelbe hozta egy megalakítandó párt szükségességét. 1938 elején — március 15. közeledtével — Erdei a Márciusi Front programjának újrafogalmazását tartotta szükségesnek. 14