Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

KRISZTUS-LEGENDÁK - Szent Péter és a lópatkó - Szent Péter és a cseresznye

Változatok Mondják, hogy valamié megharagudott az Úr Jézus, oszt akkó a búza végig kalász vót. Oszt akkó Szent Péter azt mondta, Uram-Teremtőm, húzta Jézus a fődtül a búzaszalmát, hogy Uram-Teremtőm, a kutyák, macskák részire csak annyit hagyjá, hogy. Hát azé mondják, hogy a kutyákat, macskákat becsüljük, mer ezáltal élünk mink a világon. Mer Jézus mind lé akarta húzni a búzát. (Juhász Pál, Apátfalva.) Oszt akkó az Úr Jézus mögharagudott vagy tudom is én mit, akkó húzta föl a búzakalásznak a termésit. Oszt akkó mondta Szent Pétör, hogy kutyának, macskának hagyjá Uram-Teremtó'm. Ezé csak ekkora a kalász. (Farkas Mihályné, Kiszombor.) És avvä türűte ki a fenekit a kicsinek. Erre Jézus mégharagudott, mer akkó egész tövig vót a szém, mégfogta, és főhúzta. És Szent Pétér közbeszólására mondta, hogy Uram-Teremtőm, a kutyáknak, macskáknak hagyjál, azoknak légyén mit énniük. Hát ezért maradt a búzán ennyi kalász. (Csikota János, Apátfalva.) Szent Péter és a lópatkó AaTh 774 C/l Mikor az Úr Jézus a földön járt, méntek, tanátak égy patkót. Aszonta Péternek, védd föl! Hát nem hajlott lé érte. Hát a Jézus félvétte. Beértek égy faluba. Eladták a kovácsnak a patkót két filléré. Véttek rajta méggyet. Akkó méntek tovább. Nagy meleg vót. Akkó oszt Jézus szórta a méggyet mindég szémenkint. Pétér még nagyon szomjas vót, oszt akkó mindég kapkodta fél a méggyet. Hát osztán mikó elfogyott, na látod, Pétér, a patkóé csak égyszér kellett volna léhajlani, ezé hányszó léhajlottá. (Kovács lstvánné, Csanádpalota.) Szent Péter és a cseresznye AaTh 774 C/2 Amikor Krisztus a földön járt Szent Péterrel járta a világot. Útközbe látta Krisztus, hogy a földön égy krajcár hever. Valaki elvesztötte. Azt mondja Péternek, nézd, Péter, ott égy krajcár, vödd föl. Péter azt mondja, Uram, én azért ezért az égy krajcárért nem hajulok lé, annyira meleg van. Gyerünk tovább. Péter el is indult, de Krisztus léhajolt, fölvötte a krajcárt. A legközelebbi vásáron a krajcáron vött cseresznyét. Ahogy továbbmöntek mögszomjaztak, és Krisztus elejtött égy szöm cseresznyét. Péter fölvötte nagy örömmel. Uram, találtam égy szöm cserenyét, eloltja a szomjam. Később Krisztus elejtött ismét égy cseresznyét, és lassan mindön cseresznyét elszórt. Mindön szöm cseresznyének külön mögörült Péter. Mikor az utolsó szöm cseresznyét is elszórta Krisztus utána mögszólalt. Látod, Péter, a rest többet fárad. Ha léhajoltál volna az égy krajcárért az úton, nem köllött volna külön fölszödögetned szömenként a cseresznyét, amit az égy krajcáron vöttem. Ez tanítómese volt. Volt felénk égy ilyen szent öregasszony, az mesélte. Horváth Mihálynénak hívták. Úgy a negyvenes években. Gyerököknek mesélte. Ott az utcán kinn ült, mi mög körülültük. (Kovács lstvánné, Földeák). 38