Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

BEVEZETŐ

Az éjjel is karjaidat, tartsd fölöttem oltalmadat. A toldalékrímben sokszor az azonosító képszerűség is hangsúlyt kap, méghozzá egymást magyarázó (karod = oltalmad) szándékkal. Mellém tészém két karomat, misemondó két gyertyámat. A rövidebb-hosszabb két ütemű népi szövegek sorai gyakran váltanak át szabadon áradó sorokba. A zárt formájú versekben azonban a toldalékrímek és a mellőzött gondolatritmus nem annyira közvetlen zenei eszköz, mint inkább nyomatékosító tényező. Ily módon a máskülönben prózai közlés (karomat, gyértyámat) képsejtelemmé is válhat és a ragrím költői élményét kelti. A primitívnek ítélt ragrímek tartalmi gazdasága a füzérszerűen kapcsolódó igei rímekre is jellemző mind a Siralomban, mind az imádságlíra szövegeiben. A közös költői képanyag is egyazon életérzés vidékére utasítja a szövegeket. Megállapításaim alapján nem kívánok törvényszerűségeket levonni, érvként sem kívánom használni őket. Inkább szkepticizmusomat fogalmazom meg, vajon az Ómagyar Mária-siralom tényleg teljesen egyedüli lírasziget, nem pedig valami szélesebb körűnek véletlenül magára maradt, ma egyetlenként ismert maradványa?! Igaz, az imádságok sok párbeszédes drámai elemet is szövegükbe olvasztottak, ugyanakkor magukon viselik az ősi ráolvasok mágikus extázisát is. Ezek a laikus imák egyszerűségükben, naivitásukban a népi áhítat és fantázia aranyrögei. Példátlan szépségű kollektív vallásos balladák, a szenvedéstörténet sokféleképpen megfogalmazott lírai elbeszélései. Meggyőződésem, hogy a magyar nyelv archaizmusa ott munkál az imádságlírában és hervadhatatlan szépségeivel az Ómagyar Mária-siralom sorait magasztalja. Krisztus-legenda példázatok A legendamesék önálló műfaja sokáig vitatott volt a szakemberek körében. Az utóbbi harminc-negyven évben azonban mind többen külön műfaji kategóriába sorolták a Krisztus-legendákat. Ma már nyilvánvaló, hogy a vallásos tartalmú mesék — jóllehet sok szállal kapcsolódnak a népmesékhez —, önálló műfajt alkotnak. Olyat, amelynek sajátos stílusjegyei és törvényszerűségei vannak. A magyar legendamesék típusainak katalógusát — Aarne-Thompson nemzetközi besorolása, valamint a magyar népmesék katalógusa alapján — Bernát László állította össze. A Maros-parti községekben gyűjtött legendameséket ennek alapján osztályoztam. A címek és a számok a katalógus törzsanyagát követik. Két, típusba nem sorolható legendamesét tartalma alapján helyeztem el a szakirodalomban. Egynémely történet a legendaballadák körébe is besorolható. Ezért is közöltem a szálláskereső istenség ponyván föllelt versét a Krisztus-legendák között. A legendamesék szinte minden esetben folklorizálódott vallási világképet állítanak történetük középpontjába, és a cselekménynek erkölcsi-tanító jellegű szerepet szánnak. A műfaj két jól megkülönböztethető csoportra tagolható. Az egyik csoport komoly példázatokat közvetít a hallgatók számára, a másik a tréfa, a humor köntösébe rejti a mondanivaló bölcsességét. 12