Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

BEVEZETŐ

A legendamesék szerkezete könnyen áttekinthető' és világos. A tanulságos cselekmények legtöbbször Krisztus okosságáról, bölcsességéről és Szent Péter gyarló emberi cselekedeteiről szólnak. A történetek azonban nemcsupán egyszerű erkölcsi intelmek, hanem a világ megismerésének gyakorlati példázatai is egyben. A naiv bölcselkedés éppúgy jellemzője minden legendamesének, mint a kifejezésekben rejlő költői képek gazdagsága. A drámai töltésű példázatok közül a Krisztus és a szülő asszony látomásokra épülő története inkább sorolható a balladák, a népi imádságok körébe, mint a rusztikusabb népmesék világába. Az égen látomásként megjelenő bitófa, kerékbetört ember, kard, kút, folyóvíz, lángok mint a próbatétel feltételei jelzik az isteni intelmet, az intelemben kifejeződő útmutatást. A katarzis föloldásának jelképei pedig a csillagok,a koporsó, a tiszta ég. A szimbolikus jelentés mögött az erkölcsi példázat igazsága feszül. A látomásokban elrejtett ítéletek egyben erkölcsi tanítások is. A békétlenség, a gyilkosság, a háború ellen emelnek szót a kinyilatkoztatott vallomások. Vallomások, amelyek az égen jelennek meg a „képekből" olvasó Szent Péternek. A jelzett legendamese egyedülálló a gyűjtött Krisztus-legendák között. Valóságos kis dramatizált jelenet zajlik a történet mélyén. A költői képekhez társuló párbeszédek pedig érzékletesen mutatják az emberi létben jelenlevő válságokat. A szálláskereső Jézus történetét egy padlásról előkerült imaponyván leltem meg. A szálláskeresés motívuma egyik leggyakrabban megjelenő motívuma a magyar legendaköltészetnek. Kriza Ildikó tanulmányából tudjuk: „A magyar anyagban első előfordulását az Érsekújvári-kódexben találjuk." Horváth Cyrill pedig középkori költészetünkről szólva föltételezi, hogy a legendaballadáknak ez a csoportja a reformáció korát megelőző időkből való. Az énekelt legendaballada sorai között számos archaikus sor található. Ezek a sorok költői képei révén a középkori látomásköltészetet idézik. „A' fejénél felkél a' fényes nap világi / ki lábánál felkél a' ragyogó hold-világ, / a' úgy tündöklik, meglátni világát,/ a'k' úgy tündöklik, meglátni világát." A fenti sorok közeli rokonságban vannak a népi imádságok látomásos szövegeivel valamint A mennybevitt leány balladájának kezdő soraival is. Egy másik legendamese A remete és az angyal extrém helyzetet teremt a krisztusi bölcsesség érzékeltetéséhez. A tragédiába torkolló cselekmény mögül egy sajátosan naiv filozófia bukkan elő. Krisztus vízbe löki a neki utat mutató gyereket, aki ha megnő apagyilkos lett volna. E legendamese a többi hasonló történettel együtt a büntetés, a jutalmazás bölcsességét állítja példaként a hallgató elé. Ezekből a történetekből hiányzik a balladai homály, a népmesék nagy ívű drámaisága, de leginkább a történeteket kísérő költői képek hiányoznak a szövegekből. Egyszerű tanítómesék, allegórián alapuló cselekményleírások- elbeszélések. A megszemélyesítések megfejtése könnyen kikövetkeztethető társadalmi rétegződést mutat. A szegények-gazdagok világának, törekvéseinek helyzetére utaló részletek a biblia tanítását értelmezik leegyszerűsítetten, népi átköltésben. A tréfás legendamesék körébe tartozó történetek a népi furfang, az emberi lelemény révén érik el a tanításban rejlő igazságok megismertetését, és olyan bölcsességről tudósítanak, amely népünk lelki gazdagságáról, szellemi emelkedettségéről tesz tanúbizonyságot. Köszönöm lektoromnak, Török Gábornak szakmai tanácsait, és dr. Tóth Ferenc múzeumigazgatónak, szerkesztőmnek erkölcsi támogatását. Szeged, 1985. március 15. Polner Zoltán 13