Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

BEVEZETŐ

félelmét is. Ezen imádság változatai a könyörgések sokféleképpen megélt katarzisát bizonyítják. Az imádságlíra változatos rímeire, rímtechnikájára véleményem szerint nem alkalmazható a műköltészetre vonatkozó számos verstani megállapítás. Nyelvi hasonlóságok kimutathatók ugyan, de rímrendszerbeli azonosságok kevésbé. A rokon mássalhangzók, asszonáncok alkalmazása távolesik a ragrímektől. Horváth János szerint: „A ragrím körülbelül a XVIII. század végéig uralkodó maradt verseinkben." Megállapításával nem értek egyet. A ragrím ma ugyan nem uralkodó a műköltészetben, de ki sem halt. József Attila szegényember verseiben számos ragrím található. Mai líránkban is fölfedezhető jónéhány. A népi imádságok textusait általában rag- és képzőrímek díszítik. Funkciójuk szerint nagyban hozzájárulnak a sorvégződések zenei élményéhez. Ez a rímbeli zeneiség a Siralomban is jelen van. Az Ómagyar Mária-siralomban szinte azonos mennyiségben szerepelnek igék és névszók. Ez az egyensúly az imádságlíra szövegeiben is hasonlóan alakul. Ám a Siralomban a jól nyomon követhető két ütemű sorok váltogatják egymást, az archaikus imádságok viszont a legváratlanabb megoldásokkal lepik meg az olvasót. A két ütemű ősi nyolcasokat hosszan „kitartott" sorok követik, hogy azután ismét csak zárt formájú sorokkal nyugodjék meg a dallam. Mivel nem ismerjük a népi imádságok ősszövegét, azt föltételezhetjük, hogy a különböző hosszúságú sorok esetleg részzárások lehettek. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a szövegromlások révén kialakult sorok lehetőségét sem. Ezekre a kérdésekre csak a további kutatás adhat majd választ. Himnikus zengésű első nemzeti versünk tartalmát tekintve sok szállal kötődik az apokrif népi imádságokhoz. A Fiúért jajongó Siralom költői hevületű képek és fájdalomtól áthatott szavak erejével tolmácsolja a sirató érzelmeit. A népi szövegekben ugyancsak az Anya és a Fiú tragikus megpróbáltatásait idézik föl az adatközlők. Jóllehet a téma „adott", mégis szinte minden könyörgő másképpen formálja az imádság sorait. Honnan a népi imádságoknak ez a sokszínűsége, honnan a rímek számtalan változata? A parallelizmusokat kedvelő népi verselés szívesen alkalmaz toldalékrímeket. „A toldalékrímeket — írja Török Gábor — jogosulatlan szűkítéssel igen sokan ragrímnek nevezik. Annyi alapja mégis van e leszűkítésnek, hogy mivel a rag a zárómorféma, e rímfajta túlnyomó hányada valóban ragrím. A ragrímek közt találni a legtöbb példát a poliszémiára is... Itt az ideje, hogy felfigyeljünk rá: az azonos alaktani rangú toldalékok is többjelentésűek." A toldalékrímekben különben is ott érzem az önrímek poliszémiáját, annak minden funkcionális problémájával együtt. Az egyik legfontosabb kérdés, vajon a Siralom idején mi mindent tekintettek rímnek amiről ma nincs tudomásunk, és vajon a a népi imádságokban is találhatók-e ilyen közvetlenül ki nem mutatható „rímélmények?" Megítélésem szerint igen. Talán ilyen rímélmény lehet többek között a nagy számú alliteráció, amely két-három sora is kiterjedt, kiváltképpen a népi szövegekben. A toldalékrímek látszólagos egyszerűségük ellenére is gazdag tartalmat jelölnek. Szállj be a szívem be, tarts meg az örökös hit be. Az azonosságban nyílt-rejtett többjelentűség fedezhető föl. A szívembe (illativus, hová?), a hitbe (inessivus, hol? átvitt értelemben) ragrím a mondanivalót erősíti. 11