Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Vida Zoltán: A makói hagyma - Eperjessy Kálmán: A magyar falu története

Ám vannak ugyanakkor torzítások is benne. Mindjárt az, hogy elsikkad a Makói Friss Újság és a Makói Reggeli Újság szembenállása: Saitos saját lapját — az egységes pártot támogató kisgazdák orgánumát — ugyanolyan jelentőségre emeli, mint Espersit János liberális demokrata, ellenzéki, antifasiszta újságját. Holott ez a két lap időnként tollharcban is állott egymással. S éppen így fonákul hat a többes szám első személy, amikor Saitos „a forradalmi napok megigézettjeként" beszél társaságukról. A forradalmi napok megigézettjei nem szerkesztettek 1922-ben kormánypárti újságot, hanem legalábbis a liberális ellenzék lapjaiba írtak, mint Juhász Gyula, Móra Ferenc vagy éppen Espersit János. Nem rokonszenves az sem, ahogyan mai irodalomtörténeti véleményeket szintén emlékezést mímelve vetít vissza. Szabolcsi Miklósra sandítva, mintegy őt igazolva, beszél — föltűnően sokszor — Juhász Gyula és József Attila szembekerüléséről. Ez egyáltalán nem látszik hitelesnek. Szabolcsi hipotézisában a valóságmag az az ízléskülönbség, amely kétségtelen, de semmiképpen sem nyilvánult meg ilyen vulgárisan, ahogyan Saitos most — Szabolcsinak szánt gesztusként — kiélezi. Nem korrekt, ahogyan elbánik Saitos Valériával, akinek jellegzetes alakjáról, szerepéről éppen a szerzőtől vártunk volna homályt oszlató közlést, s akinek valódi szerepét hiteles versek bizonyítják. Bővebb megokolás nélkül — megint annyira fontosnak érzi, hogy kétszer is — fosztja meg tőle szemed című költeményt, melyet addig Ria-versként tartottunk számon. Nevét le sem írva, csak mint „szüleim által a háború alatt családtagként befogadott erdélyi menekült román leányt" említi. Néhány kisebb elírást is szóvá tennék, de ezek már nem közérdekűek. Ami tanulság, az sem új, csak kiadóink még mindig nem veszik komolyan: a visszaemlékezéseket — a tárgyban otthonos lektorokkal — szembesíteni kell a kutatás eredményeivel, egykorú dokumentumokkal. (Magvető Könyvkiadó, 1964.) Kritika, 1964. december. Vida Zoltán: A makói hagyma Mindenesetre a kisebb terjedelművel, Vida Zoltán A makói hagyma című 25 lapos dolgozatával röviden végezhetünk. Címe megtévesztő, mert nem ad, mint várnánk, bármi vázlatosan, áttekintő képet tárgyáról, s nem közöl, ami még létjogát jelenthetné, valamely részletkérdésről új adatokat, önkényesen egybeszedett, a korábbi — ezt is hézagosan, következetlenül fölhasznált — szakirodalomból kölcsönzött, pongyola fogalmazású írás, a tárgyhoz nem tartozó történeti kitérőkkel. Magáról a kérdésről semmi újat nem mond. Délmagyarország, 1965. december 23. Eperjessy Kálmán: A magyar falu története Hamarosan száz éve lesz, hogy a Magyar Történelmi Társulat Felszólítás a községi évkönyvek ügyében című fölhívásában (1868) a nemzeti közvéleményt helytörténeti kutatásokra buzdította. Monográfiák, módszertani munkák könyvtárnyi serege látott azóta napvilágot, szak- és helyismereti bibliográfiák tucatjai gyűjtötték 69