Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
Jámborné Balog Tünde kiállítása. Makói József Attila Könyvtár - Irodalmi emlékház Makón
Társalkodóm itt a'jeles nagyokkal, S önnön tüzem kigyúlt oltárikon, E hely vala számomra — Helikon Egy interjúban így beszélt Juhász Gyula. „Ha meg akarok írni valamit, kimegyek Makóra Espersit János barátomhoz. Annak a lakása valóságos múzeum, jól elvagyok a szent csöndben." Egy másiknak meg ezt vallotta: „Két hétig mást sem tettem, mint olvastam, írtam, ettem és aludtam. Mindennap korán keltem, hét óra előtt. Künn a kertben élveztem a virágillatos, reggeli levegőt. Fél kilenckor már benn ültem a hűvös könyvtárszoba íróasztala mellett, és írtam. írtam délig. Ebéd után folytattam, és csak lámpagyújtáskor hagytam abba. Megírtam egy regényt és majdnem egy kötetre való verset. Magam is csodálkozom azon, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokat lehet írni, de azé a könyvtárszobáé az érdem. Ott leküzdhetetlen kényszer hajtja neki az embert a munkának. RoskaJásig megrakott könyvespolcok takarják el a falakat, alig marad hely a képek számára, pedig a modern magyar festőművészet minden értékesebb harcosa ott van. Ott láttam viszont a szerencsétlen sorsú Gulácsy Lajos rólam festett karikatúráját, amelyen francia márki vagyok, parókával, csipkegallérral; Rudnay- Bodzássy- Károlyi-képek egész sorozata lepi el a szabad falrészeket " „Hálás vagyok Espersit Jánosnak ezert a termékeny két hétért — fejezte be Juhász Gyula — mert virágos kertjén és háza csöndjén keresztül ismét megszerettem Makót A könyvek és virágok közt nem ért el a makói por " Espersithez írott nyílt levelében meg ezeket mondotta: „Remélem, hogy a nyájas olvasó találkozni fog azokkal, amiket ez a csöndes makói íróasztal termett Minden buzdított itt, és minden lelkesített Az ablakom alatt a magyar föld népe ballagott, döngő és imbolygó léptekkel, az a nép, amely mégiscsak a magyar jövendő egyik legbiztosabb és legerősebb záloga és ígérete; az a nép, amelyből én magam is származom, és amelyet aggodalmas reménységgel szeretek. Ez a nép ma még csak a földet kedveli és nem a poétát, pedig ha a kultúra betűjét is úgy fogja majd becsülni, mint azokat a barázdákat, amiket a föld nyitott méhébe ró, akkor megint a világ népe lehet. Addig bizony a magyar író csak Ady szavait ismételheti, ha látja őket, amint ballagnak dcngő léptekkel a magyar parlagon Szeretném, ha szerelnének !" Az Espersit-ház másik nevezetes lakója József Attila 1922 húsvétjától fordult meg alkalmanként itt, de 1923 januárjában amikor nemcsak az internátusból, hanem a gimnáziumból is kilép, Espersit magához veszi. Itt készül a hetedik és a nyolcadik gimnázium magánvizsgáira: majdnem fél évig, június közepéig Espersit környezetében él. A Pesten sikerrel letett vizsgák után a nyarat szintén Makón tölti, de most Etus húgával együtt gyámjuk rokonánál, Riesz néninél, a Szegedi utcán laknak, közel a Maroshoz. Decemberben, az ugyancsak Pesten megszerzett érettségi után, karácsony elmúltával József Attila ismét Espersit vendége 1924 február elejéig Január 29-én írta nénjének, Jolánnak. „Nyugodtan szépen elmúltak a napok az én szerető János Bácsim mellett. Dolgoztam sokat, tíz egynéhány jó verset és egy egyfelvonásos drámát írtam.. " Beszámolt arról is, hogy a Lázadó Krisztus című verséért beidézték a rendőrségre. „János bácsi is azt mondja, hogy ez nem baj, ő is ült fogházban, államfogházban, sőt börtönben is az a fontos hogy ne lopásért vagy csalásért üljön az ember, és ebben igaza van " Augusztusban ismét Makón van, ismét Espersitnél Ősszel a szegedi egyetemre iratkozik de amint teheti, átruccan atvai lóbarátjához Szeptember 18-án ő is ott a 85
