Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Jámborné Balog Tünde kiállítása. Makói József Attila Könyvtár - Irodalmi emlékház Makón

vén csatalovak című versében, a Nyugat június 1-i számában, amikor „hősi bajnoknak" nevezte Makót. * Ugyanennek az évnek az őszén új tanár került a makói főgimnáziumba. A messzi végekről, Szakolcáról került a honi tájakra Juhász Gyula, a költő. Hamarosan meleg barátság szövődött közte és Espersit között. Kapcsolatuk legbensőbb tartalmáról a forradalmas napokban, 1918. november első napjaiban a Késő szüret című verseskötetébe írott ajánlásként Espersit Jánosnak szóló vallomásos versében árul el legtöbbet a költő: Egy rab dalai mind, ezek a versek, Ki börtönéből a jövőbe zengett, Börtöne volt a régi, rút világ, Innen röpité vágyai nyilát. Körötte bús rabtársai topogtak Szűk udvarán a szürkülő napoknak. De néha jött, mint távoli igéret, Valaki, aki bátran messzenézett. Valaki, aki a lelkembe látott, És látta ott az igazabb világot. Ilyen voltál, te János. Ma neked Zengem az első szabad éneket. (Az első szabad ének) 1922 áprilisában is Espersit vendége volt a szülővárosába, Szegedre immár végképp hazatért költő. Ekkor ismertette őt meg házigazdája egy fiatal diákkal és verseivel. József Attila volt ez, hatodik gimnáziumi tanuló, 17 éves. Néhány tanára ismerte föl tehetségét, vitte el a Makói Reggeli Újság főszerkesztőjéhez, Espersithez, s ő ajánlotta Juhász Gyula figyelmébe. A szegedi költő azóta híressé vált előszavával, melyet József Attila első versesfüzete, a Szépség koldusa elé írt, indította el ifjú pályatársát a világirodalomba vezető úton. „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!" Juhász Gyula 1929-ig, betegségének elhatalmasodásáig rendszeresen, évente kétszer-háromszor egy-két hétre Espersit házában pihent és alkotott. Számos verse, tárcája és Orbán lelke című kisregénye is Espersit íróasztalán született. 1925. október 21-én az utca névadójának, Kazinczy Ferencnek a modorában írta meg szonettjét (a címét e versformának Virág Benedektől megmagyarított szavából alkotta: Hangzatka), melyben a ház ihlető csöndjét magasztalta: A Músa áldja ezt a' szép lakot, Hol napjaim derűs örömbe' folytak S munkálkodásba, hol a' chárisoknak Dalolva hoztam vig áldozatot, 84