Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Gilitze István: P. Makó városának víz által való pusztulásáról - Kelemen László makói emléktáblája előtt

tükröt, pántlikát, kenőcsöt árult rándulás, kelés, daganat, általában minden nyavalya ellen. Lehet tehát tűnődni, mit rejt a biberás ember neve? Ha arra gondolunk, hogy valaha a paprika malária elleni gyógyszerként volt használatos, hajolhatunk Inczefi értelmezésére. Ha meg az jut eszünkbe, hogy Lőrincze a Biberés határrész vizes, semlyékes jellegét hangsúlyozta, a biberás olyan embert jelenthet, aki a gyógyfüveket vagy éppen piócái s más hasonlatos gyógyító növényt, állatot gyűjt, s belőlük készült kenőcsöket, teákat, porokat stb. árul. Talán újabb adalékok, párhuzamok elősegíthetik a döntést. Magyar Nyelvőr, 1972. 230—231. p. Gilitze István: P. Makó városának víz által való pusztulásáról Gyönyörű, reprezentatív kiadvány: az eredetileg Grünn Orbán szegedi műhelyében 1821-ben készült, a Somogyi-könyvtárban őrzött egyetlen példány hasonmása a páros oldalon, a páratlanon pedig a népköltő Gilitze István históriás énekének mai átírású szövege, a gyomai Kner Nyomda ragyogóan elegáns kiállításában, a makói múzeumigazgatónak, Tóth Ferencnek gondozásában és előszavával, Jámborné Balog Tünde pompás, egyéni stílusú illusztrációival. Az 1970. évi árvízvédelem tette időszerűvé, hogy visszaemlékezzünk a régi árvizekre: mi, szegediek, az 1879. évire, a makaiak pedig a városukat elpusztító 1821. évire. Ennek a nagy történelmi eseménynek megörökítője ez a krónikás ének, amelynek népszerűségéről, elterjedtségéről folklorizálódott, népivé vált, dallammal párosult változata tanúskodik: 1951-ben Péczely Attila a 68 éves özvegy Nagy Mihályné tápai asszonytól jegyezte föl; kottáját is közli a kiadvány. Mintaszerű ez a hagyományőrzés, és példát is ad: milyen szép volna pl. Tinódi Szegedi veszedelem című 1552-i históriás énekét kiadni ugyanígy! Nagyszerű ajándék ez a makói könyv, méltán büszkék lehetnek rá a város vezetői és lakói. Somogyi-könyvtári műhely, 1974. február. * Kelemen László makói emléktáblája előtt Százhatvan éve, 1814. november 19-én Kelemen László csanádpalotai kántor befogta két vad, fiatal lovát könnyű futású kocsijába, s maga hajtott az Erzsébet-napi makai vásárra. Útközben lovai megbokrosodtak, fölfordították a kocsit, és ez maga alá temette utasát. Kelemen Lászlót betört fejjel húzták ki alóla. S bár sebét meleg borral borogatták, a súlyos sérülés halálát okozta. Hat heti szenvedés után, karácsony estéjén belehalt sebeibe. Mindössze 52 éves volt. Özvegye és öt árvája siratta. Ki volt az élete delelőjén tragikusan elpusztult Kelemen László? Csak csanádpalotai kántor, vagy csak — annak előtte, 1806 és 1811 között — makai kántor, aki itt, az e ház helyén álló régi kántori lakban élt öt éven át? Ha csak ez lett volna, mi most nem állanánk itt e lepellel leborított márványtábla előtt, hogy az utókornak szóló emlékeztető jelül leleplezzük, s a mai nemzedék előtt méltassuk életének munkásságát halálának holnapután esedékes 160. évfordulója alkalmából. 80