Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

A fiatal Erdei

hasonló fájdalommal búcsúztatja „a magyar Hafízt", a költőt, aki nemcsak kortár­sa, hanem némiképpen költői rokona is volt. Bóka László mutat rá, mit tanult Ady Makaitól; talán szabatosabban fogalmazva: milyen látást, milyen hangot szabadí­tott föl Makai Emil példája az induló Adyban. Makai Emil irodalomtörténeti jelentősége abban állott, hogy a századvég ter­méketlenné vált Petőfi-epigonizmusát a polgárosodó Magyarország gazdasági-tár­sadalmi-szellemi talajából nőtt, idegen példákból is táplálkozó, új hangú, nagyváro­si költészettel ellensúlyozta. Ahogy Petőfinek a Kiskunság, neki a világvárossá növő Budapest lett költői tája, megénekelt világa, poézisának háttere és látványa. Petőfi­nek a Kutyakaparó, Makainak az Andrássy úti kávéház lett kedvelt költői témája, költészetének éltető közege. Nem kétséges, hogy a városi költészetnek ez a Makai­tól, Heltaitól, Kiss Józseftől megütött új hangja egyoldalú volt, a magyar valóság döntő részétől, az Adytól utóbb megkiáltott „magyar Ugartól" bizony messze esett, a magyar parasztság millióinak életétől, világától idegen volt. Mégis, a maga társa­dalmilag meghatározott végletességével a polgári társadalom és gondolkodás, egy­szersmind a megújhodó magyar költészet sajátos szolgálatát végezte el. A városi élet mindennapjainak, a polgári értelmiségnek és a kispolgári környezetnek új hangú versbe mentése a 20. századi modern magyar költészet úttörőjévé lett. Ahogy Bóka írta: „Ady számára és az új költészet számára Amerikát fedezett fel a stílushagyo­mány alól, és utat mutatott arra, hogy amit a szószékről nem lehet elmondani, azt el lehet mondani egy olcsóbb pódiumról." Egészen így látta ezt a fiatal Kosztolányi is 1905-ben: „Makai egy egész új világot nyitott meg a magyar költészetben. Olyan dolgokat vett itt észre, melyeket tán franciául évtizedek előtt megírtak, de — ne fe­ledjük el — ő volt az első, ki a modern élet természetes hangján szólalt meg... A könnyed formákban páratlan, a nyelvtechnikában fölülmúlhatatlan." Az irodalomtörténeti érdem természetesen nem elegendő arra, hogy Makai Emil költői életműve születése után száz, halála után hetven évvel is eleven maradjon, ben­ne éljen napjaink irodalmi köztudatában. Sokáig éltette nevét mintegy száz operett­szöveg, melyet magyarra ültetett át. A gyulai Várszínház idei műsorán szerepelt Cal­derón-darabot, a Két szék közt a pad alatt című komédiát, melyet egy hónappal ez­előtt a televízió is közvetített, még mindig az ő dramaturgiája szerint állították szín­padra. De vajon jövendölése, melyet egyik monológjába szőtt bele, valóra válik-e? Némán viselj el minden földi bajt, A mi időnk is fog jönni majd. Megjósolom: a port lesöpri egykor Poézisedről egy százszorta szebb kor... Abban a hitben, hogy ez a kor már elérkezett, s Makai Emil legalább egy tucat­nyi versével megérdemli, hogy egy kis zugot kapjon a verskedvelő magyarok, első­sorban a makóiak szívében, leplezem le emléktábláját. Csongrád Megyei Hírlap, 1970. november 20. A fiatal Erdei Ezzel a címmel a Népszabadság május 23-i számában Boldizsár Iván emlékezett meg Erdei Ferenccel való első találkozásáról. írásában rokonszenves és alapjában hiteles portrét villantott föl az ifjú tudósról: magatartását, nézeteit lényegében he­75

Next

/
Oldalképek
Tartalom