Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Erdei Ferenc írása elé. A hagyma legendája

lyesen jellemezte. Néhány ponton azonban téves adatokat közöl, s ezek alkalmasak arra, hogy közleményének hitelességére árnyékot vessenek. Látszólag nem nagy jelentőségű, ha szóvá teszem, hogy Boldizsár állításával ellentétben Erdei első tanulmánya, Királyhegyes szociográfiája, nem a Huszadik Században (1900—1919), hanem ennek.folytatásában, a Századunkban (1926—1939) jelent meg. De fontos, mert ezt a folyóiratot ekkor — ugyancsak Boldizsárral ellentétben — nem Csécsy Imre szerkesztette, hanem Vámbéry Rusztem és Varró István (ez utóbbi különben Veres Péter fölfedezője). így aligha az egykorú naplójában írhatta Boldizsár, hogy Erdeivel való találkozása előtt újraolvasta a Huszadik Században a királyhegyesi tanulmányt, hiszen annak idején nem tévedett volna. Sokkal valószínűbb, hogy mostani emlékei alapján vetíti vissza e megállapítását, s éppen ez a baj, mert elmossa a különbséget a korabeli naplójában hitelesen rögzített tények és a mai, bizonyos anakronizmusra és költésre hajlamos emlékezései között. Ugyanennek következménye, hogy azt állítja: Erdei Majlát Jolánnal volt ott azon a bizonyos találkozáson. Nos, anélkül, hogy az ide nem tartozó családi ügyekbe bonyolódnék, azt le kell szögeznem, hogy 1934-ben Majlát Jolán még nem volt Erdei felesége. S ugyanez okból kétséges, hogy az egész találkozás úgy történt, ahogyan Boldizsár leírja. Csécsy ugyanis éppen a jelzett évtől, 1934-től lett a Századunk szerkesztője. Egy passzusára azonban igenlően is kell utalnom. Azt írja: „Mai fővel is: Királyhegyes szociográfiája a maga nemében klasszikus mű, és helyes volna, ha ma az új Magyarország felfedezése sorozat megjelenése közben ezt is kiadnák." Valóban a Századunk 1931. évi kötetében megjelent munka, Erdei első műve, megérdemelné, hogy a feledésből előássuk, és közkinccsé tegyük. „Erdei Ferenc joghallgató" (ahogyan a cikk alatt szerepel a neve) még húszéves sem volt, amikor — szintén a cikk alatt olvasható a keltezés: 1930. szeptember 5-én — pontot tett tanulmánya végére, és beküldte a folyóiratnak. De ugyanúgy érdemes lenne kis kötetbe gyűjteni a Népünk és Nyelvünkben megjelent írását a makói tanyarendszerről (1932), majd Makó szociográfiájá-xö\ (1934). Ide kívánkoznék még A makói hagyma sorsa (1936) című nagyobb tanulmánya, amely sokszorosításban megjelent ugyan, de már alig pár példány ismeretes belőle. (Egyet 1952-ben a makói múzeum adattárában helyeztem el.) Végül pedig itt lenne a helye a makói Úttörő Termelőszövetkezetről 1960-ban írott, a Hazai kis tükör című gyűjteményében megjelent írásának is. Mint látható, valamennyi Csongrád megyei vonatkozású. Szép emlékezés lenne Erdei Ferencre, ha ezt a tanulmánykötetét szülővárosa vagy Csongrád megye bocsátaná az ország közvéleménye elé. Csongrád Megyei Hírlap, 1971. június 15. Erdei Ferenc írása elé A hagyma legendája A Népszabadság május 23-i számában A fiatal Erdei címmel Boldizsár Iván fölelevenítette első találkozását az ifjú szociográfussal, és méltatta Erdei első tanulmányát. „Mai fővel is: Királyhegyes szociográfiája a maga nemében klasszikus mű, és helyes volna, ha ma az új Magyarország felfedezése sorozat megjelenése közben ezt is kiadnák" — írta. 76