Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Galamb Ödön arcképéhez

írogatott helyi lapokba, sőt 1914—15-ben szerkesztette a Krassószörényi Lapokat, s 1913-ban költeményei, cikkei jelentek meg A Hétben is. Az újvidéki egyetem történelemtanára, Lőrinc Péter, nemrég megjelent könyvében (Válságok és erjedések, 65—66. 1.) pancsovai diákoskodására visszaemlékezve megemlíti őt is. Könyvéből tudjuk, hogy Galamb Ödön és tanártársa, barátja, Betkowski Jenő 1915—16-ban került Pancsovára. „Betkowski engem nem tanított — írja Lőrinc Péter, a vajdasági munkásmozgalom és a jugoszláv népfölszabadító háború harcosa, egyben történész krónikása — Galamb Ödön történelemtanárom lett a nyolcadikban, ő volt az első ember, aki felhívta figyelmemet a történelmi materializmusra, a társadalmi fejlődésre." Elmondja, hogy Komjáthy Jenőről készült tanulmányt írni, de kötetét sehol nem találta a városban, mígnem tanára magához hívta, s anélkül, hogy kérte volna, kölcsönözte neki. Majd elmeséli, hogy 1917 decemberében, tehát már az októberi forradalom után, a frontról hazalátogatott, s fölkeresve régi iskoláját, beszámolt tanárainak ukrajnai tapasztalatairól. Az igazgató megrémült a hallottaktól, s elhallgattatta a „rossz útra tévedt" volt diákot, az ifjú zászlóst. „A többi tanárt — meséli Lőrinc Péter — jórészt érdekelte volna a kérdés, de az igazgatóra való tekintettel sorra mind visszavonult, hogy űr támadt körülöttem. És ekkor Galamb és Betkowski szinte tüntetőleg egy ablakmélyedésbe vont engem, és aztán hármasban ott tárgyaltunk Októbernek a frontra tett hatásáról — részleteiben is." Már a magyar polgári forradalmat követő időkről szólva írja ezeket: „Szerettem és tiszteltem őket, s most nagyon megörültem, amikor hazajövet ott találtam mindkettőjüket a pártvezetőségben." S amikor a megszállt Pancsováról 1919 februárjában Lőrinc Péter a magyar fővárosba utazott egyetemi tanulmányainak megkezdése végett, Betkowski mint az ottani szociáldemokrata párt vezetője látta el tanácsokkal, hogy informálja a központi pártvezetőséget az ottani helyzetről. „Betkowskiék — folytatja — hamarosan jó kommunisták lettek, és mint ilyeneket dobta át aztán őket a magyar határon a nagyszerb rendőrség. Hogy ez pontosan mikor történt — nem emlékszem rá, bizonyára már a Horthy-világban. Azóta, számomra, nyomuk veszett." Lőrinc Péter tehát nem tud arról, hogy Galamb Ödön Makóra került; hogy József Attilának, a forradalmár költő klasszikusnak atyai barátja és támogatója lett; hogy ő adta az ifjú diákköltő kezébe először Ady verseit; hogy ő bátorította első ízben; hogy ő ismerte föl legelsőbben a 16 éves gimnazista zsenijét. Minderről mit sem tudva mutat rá Galamb Ödön érdemeire, amelyek viszont a mi számunkra megvilágosító jelentőségűek. Maga Galamb Ödön József Attila makói éveiről szóló könyvében 1941-ben érthetően szűk szavú, amikor magáról beszél. „Ezerkilencszázhúsz tavaszán lettem tanára a makói gimnáziumnak... Makón — családommal együtt — az internátus termeiben kaptam lakást, lakásért azután felügyelői munkát is "égeztem. Két nagy termet kaptunk, az egyikben bútorainkat helyeztük el, a másikban konyhát, kamrát, raktárt rendeztünk be. Jobb volt ez is a vagonlakásnál. Ugyanennek az évnek őszén lépett József Attila is a makói internátus növendékei közé..." A véletlen így sodorta össze őket. Ám most már tudjuk, hogy Makó előtti működéséről való hallgatása 1941-ben természetes és kényszerű volt. S ha azt nem állithatjuk is, hogy szocialista, sőt kommunista szereplése kikristályosodott és megszilárdult, tartós következetességet jelentett világnézetében, annyi bizonyos, hogy baloldaliságának sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az ifjú József Attilára tett hatásában, mint eddig. „Galamb Ödön nem tartozott a gimnázium tanári karának jobbszárnyához" — írja Szabolcsi Miklós. Azt hiszem, ez a negatív fogalmazás nem méltányos vele szemben: Lőrinc Péter elfogulatlan vallomása ennél határozottabb jellemzést tesz lehetővé. A galileistákhoz húzó fiatal tanár a szocialis67