Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

A hagyma könyve. Bruder János: Hagymatermesztés

hoz, pihenés a Petőfi-parkban, a Maros-erdőben, fürdés a marosi strandon, csónakkirándulás a Maroson le a Tisza-torkolatig vagy a szegedi hídig, horgászás a Marosban, esetleg többnapos penzió a szugolyi szőlőskertek villáiban, présházaiban — íme, mindjárt kitetszik, hogy az alföldi város is nyújt kiaknázható idegenforgalmi lehetőségeket. Látogatás a gépgyárban vagy kint a hagymaföldeken — megismertet bennünket nemcsak a kultúra és szórakozás, hanem a munka alkalmaival is. „Makóra, ha rossz vagy" — mondja egy szólás, mely több mint százéves, mert már Szirbik Miklós is idézi, de mindjárt meg is magyarázza: úgy értendő ez, hogy Makón majd megjavulsz! S a szólás teljesebb formája, amelyet Szirbik nem ismerhetett, igazat ád magyarázatának: „Makóra, ha rossz vagy — Túrra, ha kopasz vagy!". A kopasz ember baján a híres mezőtúri vásáron kapható túri süveg segít: a rosszon meg Makó javít. Ha ma már tréfásan értjük is a szólásokat, mégis bizonyos: sem jónak, sem rossznak nem árt, ha ellátogat Makóra szétnézni, ismerkedni a város gazdag, haladó hagyományaival. Messze van talán a város, mint „Makó Jeruzsálemtől", ahogy a másik szólás mondja? Nos, a szólás nem a városról, hanem egykori egyik névadójáról, Makó vitézről támadt, aki mint kereszteslovag a jó dalmát boroktól Spalatót (a mai Splitet) már Jeruzsálemként köszöntötte, holott még nagyon messze volt céljától. Makó viszont nincs messze országunk egyetlen pontjától sem: pesti egyetemi hallgatók és hatvani gimnazkta diákok például ebben az évben is eljutottak kőrútjuk során a „hagymaország fővárosába", József Attila városába. S ha az alföldi idegenforgalmi szervezet gondosabb, tervszerűbb, körültekintőbb lenne, nyilván meg lehetne szervezni időről időre dolgozóink kirándulásait környékünkön, Csongrád megyében is. Összekötve ezt mezőgazdasági tapasztalatcserékkel, hasznosan lehetne ilyesfajta egy-két napos kirándulásokkal szolgálni mind a termelés, mind a kulturálódás ügyét. Makó nem egyedüli ezen a téren: kis gonddal minden alföldi város több-kevesebb látnivalót, megismertetni valót kutathat föl múltjában, jelenében, s akkor több várost is sorba látogató, többnapos kirándulásokat is szervezhetünk. Ehhez akartunk kedvet, példát, kezdeményt adni mindazzal, amit — bármi vázlatosan is — Makó gazdag haladó hagyományairól, nevezetességeiről ismertettünk. A makói múzeumi baráti kör értesítője, 1967. I. sz. írásom eredetileg, 1954-ben az Idegenforgalmi Tájékoztató című folyóirat kérésére készült, de mivel meg akarták csonkítani (kihagyni pl. a parasztpárt megalakítására vonatkozó részt), s ebbe nem egyeztem bele, akkor közületien maradt. A hagyma könyve Bruder János: Hagymatermesztés Ezt is megértük. Évek óta sürgettük, vártuk, hogy a makói nép tudása, munkája nyomán világhírűvé lett hagyma a tudományban, a szakirodalomban is elnyerje azt a helyet, amelyet a gazdasági életben, mezőgazdaságunkban már csaknem egy évszázada kivívott magának azzal, hogy egy tájat gazdasági-társadalmi, sőt politikai és kulturális szempontból is sajátossá formált. Mert a makói hagyma nem egyszerűen egy nagyobb mennyiségben termelt konyhakerti növény, zöldségfajta, hanem 41