Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Vásárhelyi Kálmán, a Tanácsköztársaság makói hősi halottja

összegyűjtése s ennek alapján az ellenforradalmi rágalmaktól megtisztított események igazi történetének megírása. Ennek során különös gonddal kell igazságot szolgáltatnunk azoknak a hősöknek, akik életüket áldozták a munkásosztály végső fölszabadításáért vívott harcban. A proletárdiktatúra történetének ilyen elfeledett hősi halottja volt Vásárhelyi Kálmán. A makói múzeum egy igen értékes nyomtatványgyűjteményt őriz: az 1919-i forradalom falragaszainak és újságjainak ma már kincset erő, pótolhatatlan értékű darabjait, amelyek elénk tárják a Tanácsköztársaság makói eseményeit; amelyek Vásárhelyi Kálmánról is vallanak. Mindeddig nagyon keveset tudtunk róla; csak azt, amit rágalmazó ellenforradalmi történetírók írtak működéséről. Március 21-én a magyar munkásosztály a hatalmat ellenállás nélkül vette kezébe, de hatalomra jutása után azonnal megkezdődött a külső és belső ellenség szervezkedése a proletárdiktatúra megdöntésére. A nyugati imperialista hatalmak tüstént elrendelték az ország blokádját, és rászabadították hazánkra a cseh és román burzsoázia hadseregeit. A tanácskormány azonnal hozzákezdett a Vörös Hadsereg megszervezéséhez, hogy megvédje hazánk függetlenségét, a dolgozók kivívott szabadságát. A Vörös Hadsereg megszervezésére a tanácskormány országszerte megbízottakat küldött ki. Ilyen megbízott volt Vásárhelyi Kálmán is. Március 29-én érkezett Makóra, hogy megkezdje a toborzást a Vörös Hadsereg részére. Fő tevékenységét hivatása szerint erre is fordította, de mint jó forradalmár, nem érte ezzel be. A volt megyeházán levő hivatalából a város dolgozóinak politikai nevelését is ő irányította. A makói Vörös Hírlap 1919. április 16-i számában például a megyeháza nagytermében tartandó agitációs iskolára hívja a város dolgozóit, s ezen előadást tartott a magyar forradalmak történetéről s a magyar proletárforradalomról. Falragaszaiban is arra hívta föl a dolgozókat, hogy a hatalom birtoklásához tudásra, tanulásra van szükség. Április 21-én, húsvét hétfőjén nagyszabású katonanapot rendezett, amely szintén a Vörös Hadseregbe való belépés propagandáját szolgálta. Április 16-án megindult hazánk ellen a román militaristák támadása. A nyugati imperialisták tervei szerint, amint a március 20-i Vix-jegyzék is mutatta, Makót el akarták szakítani a Tanácsköztársaságtól. Az imperialista támadás hírére Vásárhelyi Kálmán, mint a hadügyi népbiztos politikai megbízottja, fölhívással fordult a vöröskatonákhoz, harcba szólítva őket a szocialista haza megvédelmezésére. A külső támadás hírére megmozdult a belső ellenség is. Az ellenforradalom szervezkedni kezdett, s kihasználva a tanácskormány gazdasági nehézségeit, demagóg módon lázította ellene a dolgozó parasztságot. Április 22-én a tanácskormány a háborús nyomorúság miatt éhező főváros részére élelmiszer-beadási rendeletet hozott. Másnap ellenforradalmi csoportok, amelyek már készültek az imperialista beavatkozók fogadására, támadtak rá Vásárhelyi Kálmánra, s követelték, vonja vissza az élelmiszer-begyűjtésre kiadott rendeletet. Vásárhelyi Kálmán a halálos fenyegetésre sem tagadta meg a tanácskormány rendeletét, erre a védtelenül maradt embert az ellenforradalmi banda agyonverte, majd a városháza — a mostani járási tanácsház — erkélyéről az utcára dobta. Vásárhelyi Kálmán sebeibe belehalt. Április 26-án, szombaton délután a Kossuth-szobor mellett levő kertben temették cl. „Egyszerűen, ceremónia nélkül temették el — írta április 27-i, egyúttal utolsó számában a Vörös Hírlap —, a makói Vörös Hadsereg osztaga dísztűzzel adta meg a végső tiszteletet." Mártír volt — írta róla a Vörös Hírlap. — Akik látták utolsó perceiben, azt mondták, hogy felemelt fővel és daccal fogadta a halált." „Levett kalappal állunk sírjánál, igaz részvéttel és a veszteség tudatával és mondjuk: Nagyrahivatott ember voltál, az Életedet az Eszme oltárára tetted, most 13