Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Vásárhelyi Kálmán, a Tanácsköztársaság makói hősi halottja

nagyon csodálkoztam, hogy a múzeumba hívtak. Nem tudtam elképzelni, mi köze lehet a múzeumnak egy újításhoz, egy új géphez? De aztán megvilágosodott előttem a dolog. Ott találkoztam Pulszky Pál elvtárssal, a Földművelési Minisztérium elő­adójával. ő vette kezébe a dolgot, s nemsokára megkaptuk a megbízást a gép elké­szítésére. Kéthónapi megfeszített munka után a gép elkészült, s most ott áll a múze­um bejáratánál. A múzeum hagymatermesztési kiállítása is, a mi gépünk is azt hir­deti, hogy a hagyományos hagymatermelést most a nagyüzemi hagymatermesztés váltja föl. A dughagyma-hőkezelő üzem kísérletei a rácson való szárítás kiküszöbö­lésére — az első lépés volt a nagyüzemi hagymatermesztés felé vezető úton. A mi kí­sérleti apróhagyma-szedőgépünk a második, de tán még döntőbb lépés ezen az úton. Az apróhagyma-szedőgépet a napokban vette át a Földművelési Minisztérium gépkísérleti osztályának szakértője. Tüzetesen megnézte, kételyeket támasztott egy­egy megoldással szemben, de elámult azon, mit teremthet egy egyszerű kovácsmes­ter korunk lehetőségei közepett. A Zetor-meghajtású szedőgép forgósöprűi lesöprik a hagyma elszáradt szárát; kései a hagymák alatt végighasítják a földet; rostái ki­szórják a göröngyöt, emelőszerkezete továbbítja a hagymát újabb és még sűrűbb rá­zórostákhoz, amelyek még jobban megtisztítják a szennyeződésektől, s végül a gép­ből a hagyma a zsákba ömleszthető. Kezeléséhez két-három ember elégnek látszik. Alkalmazásához jól kezelt talaj, gyommentes hagymaföld szükséges. Bruder János, a hagymakísérleti telep és a makói Kísérleti Állami Gazdaság vezetője a gép átvétele­kor azt mondta róla, hogy forradalmi jelentőségű változást hoz a hagymatermesztés történetében. Addig is a gép ott áll a múzeumban, közszemlére kitéve. A nézdegélő hagymá­sok bírálgatják, tapogatják, s kíváncsian várják az időt, amely megmutatja, hogy segít majd ez a gép is dolgozó parasztságunknak a mezőgazdasági munka könnyeb­bé, emberibbé tételében. — Fordítva kezdi pályafutását — mondja Bruder elvtárs, aki a vezetése alatt álló kísérleti gazdaságban először alkalmazza majd a gépet —, a múzeumból indul el útjára. S az is lehet, hogy néhány év múlva annyit tökéletesedik, hogy újra vissza is kerül majd ide. Hiszen az első autó vagy az első traktor sem lett tüstént tökéletes, hanem évtizedek tapasztalata, munkája tette egyre jobbá. A Schőbel-féle dughagymaszedő óriási jelentősége az úttörésben, a bátor kez­deményezésben van: nagy eredmény, hogy tervezgetések helyett valódi gép áll előt­tünk, amelyet most már a gyakorlatnak és a tudománynak, a termelésnek és a gép­szerkezettannak közös erőfeszítésével kell tökéletesítenünk. S hogy eddig eljutot­tunk, azt pártunk és államunk ereje, szocialista mezőgazdaságunk fejlődése tette lehetővé. Viharsarok, 1953. február 8. Vásárhelyi Kálmán, a Tanácsköztársaság makói hősi halottja „Becsületbeli tartozásunk — mondotta Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt alakulásának harmincadik évfordulóján — a kommün emlékét megtisztítani attól a mocsoktól és rágalomtól, melyet a ellenforradalom oly szívósan szórt rá, s ki­jelölni helyét a magyar történelem legfényesebb eseményei között." A helyi haladó hagyományok fölkutatását elsőrendű föladatuknak tekintő múzeumok egyik tenni­valója a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság történetére vonatkozó emlékanyag 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom