Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - József Attila nyomában

javítóvizsgára készítse föl. Végül harmadik tanítvány is akadt, Kiss Ilonka, az Ameri­kában ragadt Kiss András lánya. Faragóék és Kissék úgy osztoztak a ifjú házitanítón, hogy József Attila Kissék Zöldfa u. 404/A (a már említett mai 8.) sz. házában lakott, Faragóéknak a Dédénszegi út 5. sz. alatti sarokházába meg tanítani és enni járt. Faragóéknál három fiú és egy lány, Kisséknél egy fiú, két lány volt. József Attila a tanításon kívül a gyerekekkel csőszködött is a földeken. Nyár végén, kora ősszel, ma is hatalmas felhőkben lepik el a bánáti erdőkből áthúzódó varjak a zombori ha­tárt, főként a Maros-parti földeket. Ellenük kellett védeni Faragóék zsendülő kuko­ricáját. József Attila szerzett egy benzines kannát, és ezt kongatva zavarta el a lak­mározókat. Ebből az emlékből született a vers: A kukoricaföldön ülök, várok, tán arra, hogy a varjú mikor károg, és mikor kell zengő cinnel tovaűzni. A Kukoricaföldön kéziratát a kilencéves Kiss Feri (most királyhegyesi plébá­nos) kapta, amiért helyettesítette kukoricacsőszi minőségében a költőt, amíg ő Sze­geden járt Juhász Gyula meglátogatására, gyalog téve meg a 25 kilométeres zarán­dokutat. Ferike volt a szerelmi postás is: ő vitte be Makóra Gebe Mártához július 29-én a Névnapi dicsé ret-el: Te vagy Máriaként asszonyok asszonya! Nem méltó tereád senki se, jól tudom. Ám én azt akarom, hullva borulj elém, mondván: El ne veszíts! Szeress! Nem sok viszonzásra talált az ágrólszakadt, árva ferencvárosi gyerek. Annál többet jelentett neki Juhász Gyula levélbeli biztatása: „Sok gondom és bajom mel­lett nem feledem, és azon tűnődöm, hogyan kellene magát okosan és szépen fölfe­dezni." A szegedi látogatáskor tisztázták a tennivalót: Koroknay József könyv­nyomtató műhelye karácsonyra megjelenteti az ifjú diákköltő versesfüzetét. így is lett: Juhász Gyula pártfogó előszavával december 17-én került ki a nyomdából a Szépség koldusa. Benne néhány kiszombori fogantatású vers is. Ezek az itt született költemények mintegy laza ciklust alkotnak. Egy részük falusi idill; egyiküknek ez is a címe (Idill, később Perc), de ilyen a Kukoricaföldön, a Parasztanyóka és A jámbor tehén. Fél­úton van a Részeg a síneken. Más természetű, jó értelemben vett alkalmi vers a Ju­hász Gyulát köszöntő Szeged alatt és Juhász Gyulához', egészen alkalmi vers A Szent Jobb ünnepén. Ciklussá szövődik — szinte folytatásnak tetszik — öt költe­mény, az utolsó híján mindegyik szonett. Július elején ment ki a vakációzó diák Kiszomborra: közvetlenül aratás előtt. Talán az első zombori verse az, amelyik a paraszti mítosz hangütésével, a termé­kenység ősemberi imádatával énekelte meg az érett kalászok idilli látványát. A bús bíborkirályfi, naplemente Búcsúcsókjától ég a dús kalász. Néhány vidám tücsök már dúdorász, S úgy ing a földön csendes este enyhe, Mint vén öreg huszáron lóg a mente... (Aratás előtt) 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom