Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - József Attila nyomában

Pár nap múlva Kiszombor népe a legnagyobb munkába kezd. Kisparasztok, béresek, részesaratók a leghosszabb napok hajnalától vakulásig vágják a rendet. Látott-e már ilyet József Attila? Látott, de nem figyelt. Öcsödön magatudatlan apróság volt még, minden gondja az lehetett, hogy a hasa tele legyen, s ne kapjon ki. Szabadszálláson, Pőcze nagyapjánál csak alkalmilag fordult meg, lehet hogy aratás idején nem is. Itt, Kiszomboron már rányílt a szeme a társadalmias látásra, s a világnézetében lassan formálódó, öntudatosodó ifjú számára költői élménnyé először most vált a paraszti munka: A búzát vágja sok szilaj legény — Marokszedő leány halad nyomukba — A sima rézorcájok kipirulva. És villog a nap kaszájok hegyén. (Aratásban) Az aratást a cséplés követi. A paraszti munka történetében ez az első mozzanat, amelyben a cséphadarót, a nyomtató ökröt, lovat vagy a járgányt fölváltotta a gép A népköltészet is őrzi a parasztságnak az első géppel, a masinával való találkozását Farkas Julcsa balladája a gépnek ősi, a tőkés rendben szükségszerűen ellenséges arculatát örökíti meg. A cséplőgép elvette a kenyeret a sok szegény elől: ez a nézőpont vetül át a gép okozta tragédiákba is, nem pedig az embertelen munka alól fölszabadító, segítő „kezes állat" képe. József Attila ezt a folklorisztikus szemléletet költi újra, de számára ez csak kiindulópont. Az ő mondanivalója ennél sokkal súlyosabb: elsősorban a világháborút követő évek kiúttalanságát, az ellenforradalmi világ sivár nyomorát érzékelteti; az ő versének az a megdöbbentő tanulsága, hogy a halálnál is tragikusabb — az élet! A gép elkapta etetőjét: ott pihen holtan az udvar hűs kövén. Örök lett munkás két kezének éje. Irigyen nézte sok bús halovány arc, Az ő kezökben ég tovább a harc: A sok gyerekszáj vár a kis kenyérre. (Munkáshalál) Az a fölismerés, hogy abban a világban nagyobb tragédia életben maradni és kínlódni tovább, egy szónyi utalással ott van a Holttest az utcán című rokonversében is, az önként választott halál lehetőségének fölvillantásában. A fiatal kőműves leesett a félig kész falról. Meghalt. Leszédült vagy leugrott — jaj, szegény, Erős, vidám, és most halott legény... Válogatott verseinek gyűjteményébe, a Medvetánc-ba 1934-ben József Attila két zombori versét vette föl. A kötetet A jámbor tehén nyitja, a második pedig „a zombori ciklus" legjelentősebb alkotása, az Éhség A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most Átizzadt szennyes ing 106