Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Galamb Ödön arcképéhez

lát, egyben a társadalmi és kulturális élet lelkes vezető egyéniségét veszitette el. Év eleji Szegedre költözése előtt a helyi tollforgatók, literátorok nesztoraként fiatalos fürgeséggel vett részt minden megmozdulásban. Szegedhez eltéphetetlen szálak kapcsolták — éppen, mert hű fia volt szülővárosának, Makónak. Meleg barátság fűzte Móra Ferenchez, akiről mint „tiszteletbeli makairól" értékes emlékezéseket írt, s aki az ő vendégszeretetében, háza ihlető csöndjében pihente ki a robot fáradalmait, s alkotta örök életű remekeit, köztük a Georgikon-1. Juhász Gyula is gyakran megfordult baráti körével nála, s vendégkönyve őrzi a költő bejegyzését egy 1925 őszi estéről: „Hic fűit Juhász Gyula — Udüle és vidula." ő volt az utolsó József Attila „jó öreg komái" közül, hírmondója annak a polgári radikális, szabadkőműves értelmiségi körnek, amelynek oly jelentős irodalomtörténeti szerep jutott a fiatal diákköltő, forradalmi klasszikusunk útnak indításában. Az irodalom, a tudomány egész életén át szorgos munkását találta benne. Szakcikkein kívül az orvostársadalom neki köszönheti az Orvosi intelmek fanyar humorú, emelkedett életbölcsességről és elnéző emberismeretről tanúskodó aforizmáit, a makói művelődés története pedig a helyi színészet és irodalmi hagyomány számos mozzanatának megörökítését, ő még ismerte Félkezű Nagyerejű Jánost, aki a makói nagyvendéglő udvarán gyerekeskedő Tömörkényt is elbűvölte. Megírta Tömörkény makói éveinek históriáját, s tavaly őszön lelkesen vitt végig bennünket — az író fiát, Tömörkény Lászlót, s engem is — a magyar próza szegedi mesterének zarándokhelyein. Élete fő művét, melyen fél évszázadon át dolgozgatott, a magyar operatörténet nagy alakjának, Hollósy Kornéliának szentelte. A nagyszabású monográfia megjelenését, sajnos, a kiadói huzavonák miatt immár nem érhette meg. De posztumusz műve éppúgy őrzi majd nevét, mint Samu bácsi szeretetre méltó, mindig élénk és friss egyéniségének kitörölhetetlen nyoma barátainak, tisztelőinek, ismerőseinek emlékezetében. Délmagyarország, 1963. június 12 Galamb Ödön arcképéhez Galamb Ödönnek, a makói főgimnázium egykori tanárának már nevét is csak azok ismerik, akik nagy pártfogoltjának, József Attilának itteni pályakezdésében viselt szerepét ismerik és becsülik. Már megfogant bennem ennek az írásnak a terve, csak pár kiegészítő adat után kellett érdeklődnöm, amikor a Népszabadság december 15-i számában Bóka László többek között az ő nevét is számonkérte az új Magyar Irodalmi Lexikontól, örültem ennek, mert magam is úgy véltem, néhány sornyi tömör összefoglalást megérdemelt volna. S ezt is pótlandó, egyben néhány eddig homályban maradt jellemvonását is bevonva portréjának rajzához, ültem írógéphez Ebben az évben lett volna 75 éves, ha 1944-ben, Budán, egy akna nem pusztítja el, amikor ivóvízért merészkedett ki az óvóhelyről. Szabolcsi Miklós nemrég megjelent könyvében (Fiatal életek indulója, 230. 1.) elírás az 1882-i születési év. Makó monográfiája (178. 1.) közli helyesen: a Győr melletti Téten született, 1888-ban. A budapesti egyetemen végezte tanulmányait (1906—1911). Első állomáshelye, melyet ismerünk, 1912 őszétől Lúgos volt. Latint és történelmet tanított, de az irodalommal is bensőséges kapcsolatba került: publicisztikai tevékenységet folytatott, 66