Csillag András: Pulitzer József makói származásáról. A Makói Múzeum Füzetei 46. (Makó, 1985)
magas szintű újságíróképzés megteremtése érdekében — a világon elsőként — már a századfordulón kezdeményezte (1903) és alapítványával lehetővé tette a New York-i Columbia Egyetemen az újságíró fakultás megnyitását (1912). Ha az Amerikába régebben kivándorolt magyarok közül a legkiemelkedőbbek teljesítményéről, érdemeiről esik szó, gyakran kezdik a felsorolást az ő nevével. Nem azért — mondják az amerikaiak — mert a polgárháború egykori katonája, aki egy fillér nélkül érkezett az Újvilágba, az Egyesült Államok egyik legnagyobb sajtóvállalatának elnöke, milliós példányszámú lapok főszerkesztője, az amerikai közélet számottevő tagja lett. Azt vallják, azzal az adománnyal írta be nevét Amerika művelődéstörténetének aranykönyvébe, melynek kezelését végrendeletileg az említett Columbia Egyetemre bízta. A többmillió dolláros alapítvány kamataiból kiadott Pulitzer-díjak, amelyek a legjelentősebb irodalmi, színpadi és zenei műveket, történelmi tanulmányokat, valamint újságírói teljesítményeket tüntetik ki, olyan rangra emelik a díjazottakat, ami rendkívüli megbecsülést, tekintélyt biztosít számukra. 1. Az Egyesült Államokban az 1910-es évektől kezdve szép számmal láttak napvilágot Pulitzer-életrajzok, tanulmánykötetek különböző szerzőktől. E szerzők — forrásanyag hiányában — a tárgykör magyar vonatkozásait nem tartották szem előtt; s ami keveset Pulitzer származásáról írtak, azt elsősorban Ireland és Seitz munkáiból vették át. 3 Kende Géza tanulmányát követően, Vasváry Ödön állított össze a rendelkezésre álló újabb adatokból, magyar utalásokat is tartalmazó rövid életrajzot még a harmincas években. Az amerikai magyar szerzők sorát Lengyel Emil zárja, aki 1948-ban megjelent könyvében önálló fejezetet szánt Pulitzernek. 4 Az újabb keletű tengeren túli feldolgozások közül kiemelkedik Swanberg terjedelmes, egész életművet átfogó, forrásokban is bővelkedő monográfiája, mely Pulitzer címmel, 1967-ben jelent meg, s a korábbi amerikai kutatások eredményeinek szintézisét nyújtja. A hazai Pulitzer-életrajzok közül elsőként jelent meg az „újságkirály" halálát követőleg az a tanulmány, mely az Amerika koronázatlan királyai című kötetben látott napvilágot 1912-ben. E részletes, bár magyar vonatkozásban igen pontatlan munkát követte Ács Tivadarnak a polgárháború magyar résztvevőiről készített összeállítása, ami szintén tartalmaz egy vázlatosan rövid Pulitzer-életrajzot. 5 Azok a főként hírlapi cikkek, melyek ismeretlen, illetve nem szakértő szerzők által íródtak a témáról hazánkban, — önálló kutatás nem lévén mögöttük — legtöbbször meglehetősen felszínesek, adataikban megbízhatatlanok, éppen ezért fokozott kritikával kezelendők. 6 A régi sajtóanyagban különösen jól nyomon követhető a valós tényeknek 3 J. L. Heaton: The Story of a Page. New York, 1913, Ireland: i. m. 1914, illetve 1920, D. C. Seitz: Joseph Pulitzer, His Life and Letters. Garden City, New York, 1924, W. J. Granberg: Ther World of Joseph Pulitzer. Abelard, 1965. (regényes életrajz), G. Juergens: Joseph Pulitzer and the New York World. Princeton, 1966, W. A. Swanberg: Pulitzer. New York, 1967. 4 Kende Géza: Magyarok Amerikában. Cleveland, 1927, Vasváry Ödön: Lincoln magyar hősei. Washington D. C., 1939, Lengyel Emil: Americans from Hungary. Philadelphia—New York, 1948. 5 Amerika koronázatlan királyai: Carnegie, Rockefeller, Morgan, Astor, Hearst, Vanderbilt, Pulitzer, Barnum. Karriérek sorozat V. kötet. Bp., 1912, Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban 1861—1865. Bp., 1964. 6 Az öngyilkos milliomosról. Pulitzer szegedi rokonai. (P. Albert) Szegedi Napló, 1909. október 5. és 9, Joe Pulitzer. A newyorki World tulajdonosa. Délmagyarország (Szeged), 1911. november 1, Egy makói gyerek karriérje. Joe Pulitzer. Makói Újság, 1911. november 2. (A Délmagyarország 1911. no6