Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

HIEDELMEK - Szótalan gyerekre

nek, hogy hamarabb főnyíljon a nyelve, főszakadjon és tudjon beszéni. A vizet fölöntöttem a háztetőre, napkelet felé. így tanútam. (Nagy Antalné, Kiszombor.) Az én anyám is mögmosdatta a kenyeret, oszt mondta, mikó még nem tudott olyan jól beszélni a gyerök, akkó azt mondta: Sokat szólj, sokat szólj, sokat szólj, szólj, beszélj, szólj, beszélj, szólj, beszélj! Oszt mög köllött inni azt a lét, amibe mögmosdatta a kenyeret. (Csányi ístvánné, Földeák.) b) Mikor a kisgyerök nem tudott beszéni, akkó sütöttek cipót, oszt törték a feje fölött a cipót, és háromszor mondták ezt: Mit törsz? Szót, beszédöt. Azt hitték, hogy mögtanul a gyerök beszélni. (Kacsner ístvánné, Óföldeák.) Amelyik kisgyerök nehezen tudott beszélni, mikor kenyeret sütöttek az én nagyanyám mindig törte a kis cipót a fejem tetejin, oszt aszonta: Amilyen gyorsan gőzöl ez a cipó, olyan gyorsan tudjál beszélni! (Oláh Mihályné, Makó.) c) Azt hallottam én, szóval az anyám is mondta mindég, ha nem tudott éjárni, mög dadogós vót a gyerök, aszongya, háromszó körűkerítötte égy grádicsnak az alját és aszonta: Akkó lögyél té dadogós, mikor ez is így fog járni! Akkó imádkoztak. A legalsó fokon a gyerököt háromszó áttötték. (Horváth Anna, Makó.) d) Az a gyerök, amelyik nehezen kezdött beszéni, aztat évitték a jósnőhöz. Akkó mögmondta neki, hogyhát imádkozzon, mög mit adjon neki, mög mikó a Nap hasad föl a gyerök akkó lögyön kint az égboltozat alatt, és akkó a gyerököt kérdözzék, hogy a szavakat próbálják tűle kiszödni. (Bárdi László, Klárafalva.) e) Adjon a kúdus a gyeröknek kenyeret, hogy akkó majd tud beszéni. Ami nála vót a tarisznyája, abbú adjon! (Horváth Mihályné, Óföldeák.) Ha nehezen kezdött beszéni a gyerök, valamikor itthon sütöttük a kenyeret, akkó mindég sütöttünk égy kis cipót. Na, oszt vagy mögöttük vagy mögmaradt. így a fejin széttörtük. Vagy gyütt a kúdus, akkó a kúdústú kértünk kenyeret. Akkó a kúdus adott neki kenyeret, aki olyan nehezen tudott beszéni. (Pósa Pálné, Kiszombor.) 0 Kúdusnak a botjává mögkörösztölte a talpát a kicsinek, hogy majd hamarabb tud mönni, majd hamarabb éjár. (Kacsner ístvánné, Óföldeák.) Annak a gyereknek, aki nem bírt eljárni a kúdús a bottá mégverte a talpát. Ez vót az egész. A talpát mégverte a kúdús a botjával, mégtapogatta. Aztán, hogy tudott-é ménni, nem-é, nem tudom, csak ezt hallottam. (Oláh Lajosné, Kövegy.) 32