Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Tehénrontás ellen

k) Farsang vasárnapjának hagyománya vót, hogy az udvarba legszöbb kakast mögfogta a gazdaasszony, és napfőkőtte előtt köllött lévágni, az vót az eredeti. A vérit égy csöppig fölszödni, előtte szót még sénkivel sé váltani. Ezt ennyire pontosan tudtam, nagyanyámtúl hallottam. És amikor fölszödte a kakasnak a vérit, hogy mit csinált vele, mit nem, nem tudom, de nem alvadt mög. És amikor mindön helyiségöt, ahun jószág vót, azt mind becsapkodta a vérivel. Mert ha a farsangi kakas vére rácsapódott valamelyik ólra vagy istállóra, ott az átok nem fogott. Onnan például a tejhasznot sé löhetött elvinni. Mert tartottak égy olyat, hogy vannak olyan asszonyok, akik el tudják vinni a tejnek a jóságát vagy égyszerűen a tejet. Vagy ha fáradt embör begyütt az udvarba, oszt ránézött a mindjárt mögfialó kocára, hát az mögdöglött. De ha farsangi kakasvér vót az ólba, az mögmaradt. (Szilágyi Sándorné, Apátfalva.) 28