Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Tehénrontás ellen

Iáját. Akkor ű égy ásóval azt négyfele vágta. No oszt ott vagyok, nem kűdött haza. Mondom aztán neki: mit akar kend avval, Ágnes néni? Aszongya: eztet ide ássa lé, a másik sarkára mögén, szóval a kútnak, a négy rovásnak ára a sarkára. Aszongya, hogy azért ástam oda, húgom, hogy ezt a tehenet többet né rontsa még sénki, mer aszongya, mindig megrontották a tehenemet. Oszt egy csanádi ember aszonta, hogy csak ezt csinálja, oszt akkor nem viszi el a hasznát senki se. (Juhász Lászlóné, Apátfalva.) e) Tudja, mikor nekünk is vót tehenünk, oszt akkó véröset adott. Aszonták, hogy mög van rontva. Akkor elhíttam egy öregasszonyt, de má az nincsen mög. Körű-körűjárt nagykésse: Idegyüjjön, aki mögrontotta tehenet! Oszt akkó möggyógyút a tehén. (Máté Antalné, Kövegy.) 0 Mikor mögverték a tehenet szömmel, mer az beteg vót, möglátszott rajta, folytak a könnyei. Még ezt is tudom, emlékszök rá. És akkor liszteszsákot töttek rá, a hátára. És aztat rázogatták, hogy hulljon le a liszt a földre, és azt mondták: Ahogy hullik a liszt a zsákbul, úgy hulljon a tej a fejőbe! (Bárányi Józsefné, Makó.) g) És igaz is vót. Mert tudja, vannak ezek az asszonyok, ezek a boszorkányságok. Oszt akkó az én apámnak vót három-négy tehene is, míg gazdákodott. Hát a szomszédba vót ez a boszorkányasszony, aki évitte a tehénnek a fölit. Mit csinátunk? Odavittük a vályút. A két vályúba beleszögeltük a patkókat. A két végihez, oszt akkó két baltával vertük. De tej vót beledűtve. Oszt akkó, mikó fejte az én anyám a két tehenet, úgy hullott a könnye, mint a záporeső a szemibül. Ez szent és való. (Beke Mihály, Apátfalva.) A tehénrontás nálunk is megtörtént. Ez elég közeli rokonom is volt, aki ezzel foglalkozott. Égyik esetben rúg a tehén, de rúg. Pirosnak hívták a tehenünket. Égy nagyon szép, piros színű tehén volt, és mindig rúgott. Égyször csak véreset adott a tehén. Azt mondja a hátsó szomszédasszonyunk, Mari néni, hogy Rozikám, aszongya, tedd bele a nagyvályúba a tejet, amit kifejtél, és két késsel ülj a szélire a vályúnak, de üssed, de üssed a tejet a nagykéssel. Édesanyám ezt csinálta, és egyször csak megjelenik a férfi, aki... Állítólag ő rontotta meg a tehenet, és ott sírt, hogy engedjék be a kapun. Édesapám odament és elzavarta. Ők azt állították, hogy ez való igaz. (Luczai Józsefné, Ferencszállás.) A tehenet azt tudom, mer a mi szomszédunkba vót egy öregasszony. Kocsmáros nászúnk vót. No oszt akkó a tehenem nem adta a tejet. Olyan véreset vagy mit adott. Aszonta ott is valahunnan valamilyen asszony, hogy tüzes vasat, ekevasat tüzesítsenek meg, és akkó ára fejje rá a tejet. Akkó odamén az, aki megrontotta. Hát oszt odament egy öregasszony, oszt az mondta, mit csinának, mer ütet úgy megverték. (Bajusz István, Kövegy.) 26