Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
Irodalom
rol, fél jobbágytelekre tesz szert, jelentős állatállományt alakít ki, zsellérből telkesjobbágy sorba emelkedik. Ezt a társadalmi szintet a második nemzedék (2.6. András) és a harmadik (3.1. János) is képes tartani. Ekkor éri a famíliát egy külső csapás — amely egybeesik a városban megiduló nagyarányú zselléresedéssel —, a családfő váratlan halála következtében a gyerekeket el kell állítani cselédnek, a vagyont pedig felélik. A negyedik nemzedéket képviselő (4.3.) Erdei Zsuzsanna a cselédsors következtében leányanyává lesz, így az a lehetőség is lezárul előtte, hogy egy jó házassággal ismét révbe jusson. Az apjával közel egyidős, talán a város legnyomorultabb foltozó csizmadiájához — aki abban a temetői viskóban lakik, amely már a temetőcsősznek sem kell — megy feleségül. Ráadásul fiatalon hal meg. Az ötödik nemzedék (5.1. András) három nagy terhet örököl az élettől: a mérhetetlen szegénységet, a törvénytelenség bélyegét és az árvaságot. Közben az amerikai utas makói agrárfejlődés robbanásszerű átalakulást eredményez: a belterjes kisparaszti árutermelés, a kapitalista vállalkozói kedv következtében ez a nemzedék — nem Amerikába tántorog ki, nem kubikusnak megy el — ismét képes középparaszti szintre emelkedni. És ez nem egyedi eset városunkban. „Minden hagymás családnak ez volt az útja Makón — szögezi le Erdei Ferenc —, a múlt század közepén mind zsellérek voltak, s közülük a szerencsésebbje és a szorgalmasabbja kisebb-nagyobb földű család lett, de a középparaszti szintnél tovább egyik sem vitte." 3 7 A város fő ütőerét, keleti kapuját a trianoni határvonal lezárja, ezt tetézik más meghatározó gazdasági tényezők is, így Makó gazdasági virágzása kezd színeiből veszíteni. Ilyen körülmények között a hatodik nemzedék (6.9. id. Erdei Ferenc) nem képes további gyarapításra, a hetedik pedig a paraszti élet felbomlását mutatja: „...mi, a gyermekei már csak tizenketten nőttünk fel mint unokatestvérek, akik mind az 1900. és 1920. évek között születtünk. De e tizenkettőből összesen kettő folytatta tovább egyenesben a hagymás családi hagyományokat. A többi mind más pályára tért. A fiúkból lett tanító, pincér, bányász, csendőr, a lányok pedig iparoshoz, kereskedőhöz, tisztviselőhöz mentek férjhez." 3 8 Az Erdei család múltja jól példázza a makói gazdasági-társadalmi fejlődést: követi a város hullámhegyeit és völgyeit, képesek a megújulásra, tevőleges résztvevői a lezajló agrárforradalomnak. A Balogi, a Lőrincz és a Szabó család által képviselt társadalmi típusok máshol is fellelhetők az országban, az Erdeiek viszont kizárólagosan a makói társadalomtörténeti modell képviselői. IRODALOM Eperjesy Kálmán (1928), írások a régi Makóról. Makó. Erdei Ferenc (1934), A ihakói parasztság társadalomrajza. Csanádvármegyei Könyvtár: 26. Makó. jErdei Ferenc (1969), Makó város történeti pályája=Tamasi Mihály (szerk.). Makó az első felszabadult magyar város. Makó. Erdei Ferenc (1971), Város és vidéke. Budapest. Erdei Sándor (1974), Erdei Ferenc élete = Erdei Ferenc: Emberül élni. Budapest. »Méta bölcsőhelyem körül. (1967), A Magyar Rádió riportsorozata Erdei Ferencről. Riporter: Kispista István. F 1967. december 27—31. Makói Múzeumi Baráti kör Értesítése 1969. 1—4. szám 1—57.1. 3 7 Erdei F. 1971. 315. 3 8 Erdei F. 1971. 316. 19 Móra Ferenc Múzeum Évk.
