Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)

A szentlőrinci városrész

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982—83/1 ERDEI FERENC SZÜLŐHÁZA TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) Erdei Ferenc Antheus személyiségű ember volt. Széttéphetetlen kapcsolat fűzte a szülővároshoz, amely meghatározó szerepet töltött be életében. Erről ő maga így vallott: „Makói vagyok. Itt születtem, itt nevelkedtem. Az élet minden vonatkozásában itt szereztem indító és alapvető élményt: munkában, tanulásban, tudományban, politikában, közéletben, sikerekben és csalódásokban és persze szerelemben is."

1 Ahogyan Bálint Sándor az utolsó szegedinek nevezte magát, úgy tekinthető Erdei Ferenc az utolsó makóinak, sőt a legmakóibb makóinak. A város történetileg kialakult politikai szelleme éppúgy benne élt, mint a makói emberek eget ostromló alkotó tevékenysége, tenniakarása. Erdei Ferencet nem lehet megérteni a város ismerete nélkül. Őseinek keservei, küzdelmei, vágyai, messianizmusa teljesediek ki benne. Magába szívta a nyugtalan mezőváros hagyományait és mindvégig azonosult is velük. Mindez a folyamat abban a szülőházban kezdett kialakulni benne, ahová makói látogatásai során — a református ótemetőhöz hasonlóan — haláláig rendszeresen eljárt, noha azt még gimnazista korában eladták szülei. A szentlőrinci városrész Erdei Ferenc életében annak is meghatározó szerep jutott, hogy — valamennyi őséhez hasonlóan — a szentlőrinci városrészben (pontosabban ennek kirajzási területén) született. A szigorú jobbágy sorból már Mohács előtt kiemelkedő és bizonyos szabadságjogokra szert tevő makóiak a reformáció idején egy emberként felvették az új hitet, ezzel is kifejezve rebellis felfogásukat. A szomszédos Szentlőrinc viszont mindvégig megmaradt katolikusnak. A török által elpusztított mezőváros lakosságának egy része Makóra menekült, létrehozva Makó katolikus városrészét. 1686-ban Makó sorsa is beteljesült, lakatlan pusztává vált. A 17. század utolsó évében újjátelepült helység is felekezeti különállás szerint oszlott meg, de a területi elhelyezkedés megfordult: a református hitet valló tősgyökeres makóiak az elpusztult Szentlőrinc közelében telepedtek le, a jövevény katolikusok ettől északnyugatra. így jött létre a két felekezeti különállású városi mag: a református Szentlőrinc és a katolikus Buják. A város ősi privilégiumának hordozói, a társadalmi haladás zászlóvivői, a demokratizmus szószólói, a püspök-földesúrral folytatott harc bajnokai a refor1 Szülőföldem Makó 1970. 237