Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
Az Erdei család birtokában
mégis azt hajtogatta: „bár mind kipusztult volna." Bort azután is csináltak, ugyanis a kertben termett valamennyi szőlő; rossz, bicskanyitogató othelló bor lett belőle. A pincében tartották a dézsát és a teknőt is, mert ott nem száradt el. Volt még a pincében krumpli, gyökér, sárgarépa és főleg takarmányrépa. A kamra és a pince szellőző nyílásai a hátsó szomszéd felé estek. A pinceajtó két felé nyílt, halszálkás zsaluzás díszítette, zöldre mázolt. A pince gerendájában ma is meglevő nagy kovácsszegeket még a nagyapa verte. Az Erdei háznak az ereszalja két méter széles és végigfut az egész főépület elején. A toldalék tető súlya a koszorúfára nehezedik, ez alatt két méterenként állnak a függőleges ereszgerendák, ezeket alól egy talpgerenda fogja össze és mintegy 80 centiméter magasan pedig egy vízszintes gerenda. A két utóbbira szegezik — az alól spiccesre fűrészelt — ereszdeszkákat, széleit fúglécek takarják, felül könyöklő deszka fut végig. Ez az ereszdeszkázat nem az épület homlokzatának irányában fejeződik be, ki volt építve az utcai kerítésig. Két ajtó vezetett az udvarra: a nagykonyha ajtaja irányában és a pinceajtó mellett, az ereszet végén. Eredetileg az ereszdeszkázat barnára volt festve, de a festék igencsak lekopott róla. Az eresz alatt a belső szoba sarkánál nyári hónapokban ágy, mellette asztal állt. Dinnye, az öreg kutya az eresz alatti sarokban tanyázott, a maga frontján nagy rendet tartott. A feketefehér szőrű okos puli, Gyuszi is az eresz alatt vert szállást. Az alacsonyabb gerincmagasságú, de a főépülettel azonos szélességű alsóház konyhából, szobából és istállóból állt. Házasságkötésük után itt laktak idős Erdei Ferencék, itt született maga Erdei Ferenc és Erdei Sándor is. „Apám családja — írja Erdei Ferenc — zsellér eredetű, szegény paraszti múltú hagymás família, anyámé viszont tanyai telkesgazda család, s emiatt már szüleim házassága is regényes körülmények között jött létre. De a házasság létrejötte után is teljes antagonizmus maradt fenn a két család között. Gyermekkori emlékeimben az apai és az anyai nagyszülők két összeegyeztethetetlenül eltérő világot képviseltek..." 2 0 Az alsókonyha ajtaja — a felső lakáséhoz hasonlóan — gerendatokos és teljes falvastagságban borított, de elég alacsony. A helyiségben ablak nem volt, az üvegajtó biztosította a világítást. Az épület ezen szakaszát nagyeresz már nem árnyékolta, itt ugyanis repülőeresz futott végig. A külső levélajtót csak éjszakára zárták be. A ház hátuljánál középütt állt a konyhaszekrény. Nyitható üveges felső részében tartották a tányérokat, tálakat, bögréket, a fiókban az evőeszközt, a kétajtós alsórészben zománcos és öntöttvas edényeket. Cserépedényeket is használtak, a kemencében azokban főztek. A konyhaszekrény mellett állt egy vasállványos mosdó, a pince felőli falnál egy alacsony szögletes kisasztal, ez a család legrégibb étkezőhelye. Amikor magas asztal került a konyhába, gyerekasztal lett belőle és mángorolni szerettek rajta, mivel jól, ránehezedve lehetett a ruhát nyomni. A konyhának udvar felőli szobafalánál levő kb. 120 centiméter magas stelázsi az edények tárolására szolgált. Volt még a helyiségben három-négy támlás fenyőfaszék, több fűrészelt deszkalábú sámli és tölgyfalapú, befúrt lábú kisszék. Az utóbbi akadt az eresz alatt, az istállóban is, nélkülözhetetlen volt fejésnél, kukoricamorzsolásnál, gyökérkötözésnél. A falra fel volt akasztva a gyúródeszka, a szita, a palacsintasütő, a felfelé keskenyedő födőtartó, a keresztfa, a fejők és a fatetővel ellátott gránit sótartó. A szülők részére is itt főztek, de ők ezt saját szobájukban fogyasztották el. A konyhából a kisszobába lépve balra padkás kemence, amelyet idős Erdei Ferenc cserépből rakott. Az ajtó mögött egy vetetlen ágy kockás ágyterítővel leterítve, rajta több kispárna. Ebben Ferenc és Sándor aludtak lábtól egymásnak. 2 0 Erdei F. 1969. 25—26. 258
