Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
Az Erdei család birtokában
Ezzel átellenben a felső ágy teli párnával, dunnával, sötétbordó, szecessziós mintázású ágyterítővel leterítve. Az ajtóval szemben egy almárium, mellette tükör és dobozos ingaóra. Az almárium aljában ruhanemű, fehérnemű, fölül csészék, kistányérok, a polcokon pirossal hímzett fehér szekrénycsíkok. A barna színű bútorok itt sem politúrosak, de fényezettek. A ház hátulja felőli falon Rákóczi kép, a Mányoki-féle festmény színes nyomata, a szülők esküvői képe és egy családi fénykép, melyen idős Erdei Ferenc katona ruhában van. Az ajtó mögött fogas, fényezett keményfa keretben hajlított és forgatható fogakkal. Az asztalon — az ágyterítőnél puhább anyagból — kék vagy piros abrosz, rajta kancsó. Az ablakon firhangpálcára húzott egyes csipkefüggöny. Ez alá akasztották a fehérvászon sötétítő függönyt. Az ablak alatt állt a szögletes asztal székekkel. Téli hónapokban a szoba fontos része a kemence fölé szerelt hagymarács az apróhagyma szárítására. A négy-öt vízszintesre állított rácsfát egyik oldalon a mestergerendáról lelógó rácsvasakba helyezték, a másikat a hátsó falra erősített kisgerendára. Erre került a nádrács, amelyen négy-öt mázsányi hagymát szárítottak. A szobát hetente mázolták, homokkal szórták fel. Mázolás után Ferenc édesanyja lapáton parazsat vitt be, almahajat vagy kristálycukrot szórt rá, evvel vette el a dohos szagot. A háború után nagy eseménynek számított a villany bevezetése, de csak a nagyszülők lakószobájában és a fiatalok konyhájában és szobájában gyulladt ki az egyszerű bádog cilinderes ernyő alatt a 15-ös égő. Az alsóház egy tető alatt volt az istállóval. Behallatszott a szobába, ha éjjel dobogott a ló. Ilyenkor Erdei Ferenc édesapja mindig felkelt és megnézte a jószágot. A végjászlas istállóban egy-két lovat és egy-két tehenet tartottak. Az istálló végénél deszkával volt lezárva a padlás. A leghátsó épület szintén nyeregtetős volt, de gerincmagassága a középső házrésznél is alacsonyabb. Két helyiséget foglalt magába: a kocsiszínt és a libaházat. A kétfelé nyíló ajtajú kocsiszín nem volt lepallatolva, innen lehetett a libaház padlására felmenni, amely szénapadlás szerepet töltött be. A színben lőcsös kocsin kívül volt eke, három kazettával ellátott kézi vetőgép a hagymamag és a céklamag vetésére, útalló, a sarokban rudasfák, felakasztva nagygereblye. A színből lehetett bemenni a libaházba, ez a 18. század végi öregház. (Ilyen alsóház több is volt az Aradi utcában, Erdei Ferenc unokatestvérének, Bakos Sándornénak az Aradi utca 19-ben madzaghúzós zárral működött a telekosztáskor épült kisház ajtaja.) Bakos Sándorné emlékezete szerint ez az épület nyolc méter hosszú lehetett, úgy tudja, hogy a közfalat valamikor kiszedték. Egyik ablaka az udvarra, másik a temetőre nézett. A libázás kiterebélyesedése idején ez elé toldalék tetővel egy hozzávetőlegesen három méter széles deszkaszín épült. A libaszín deszkával rekeszthető volt. Az udvar eredetileg földes, a középkorú Erdei Andrásék idején táglajárdákkal ellátva. Közvetlenül az első világháború előestéjén az utcafronttól a kertkerítésig — a két Simon kövezővel — kiköveztették. A háború alatt a köves udvaron főztek a katonák. „A felső és alsó udvar — idézi fel Erdei Sándor — nem volt kerítéssel elválasztva, de funkcióban igen. Az alsó udvarban a malac az odavetett tököt, kukoricát csámcsogta, a tyúkoknak ott adtak enni, a libák vagy kacsák — ha voltak — ott fecserésztek." Az ásott kút egészen elöl a kerítés felől esett, valószínűleg, hogy ez az öreg kút egyidős a házzal, ugyanis az uradalmi prefektus 1791-ben szigorú büntetés terhe alatt rendelte el, hogy minden gazda az udvarára kutat ásson. 2 1 A gabonatároló udvarhosszban a felső udvarban állt, az utca felé eső része léces kukoricagóré volt, a temető felőli pedig deszkahambár, alatta két disznóól, hátrafelé 2 1 Eperjessy K. 1928. 6. 17' 259
