Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
Az Erdei család birtokában
ablakokat kicserélte hármas ablakra. A jobb világítás érdekében az ablak fölött az eresz tetőzeten üveg volt már korábban beépítve. Ennél az asztalnál történt az újszülött csecsemő családba fogadása. „Amikor az újszülött unokát — írja Erdei Ferenc— megkeresztelték a templomban, akkor onnan egyenest a nagyanyához kellett vinni. Az e vidéken hagyományos sarokpad és asztal volt a szobában, s nagyanya erre az asztalra tette a pólyás csecsemőt, kibontotta pólyából, meztelenre vetkőztette, megnézte, hogy ép-e és fiú-e vagy lány, s azután egy ősi dallam dúdolása közben hóna alá nyúlva ringatta a kisdedet: já-ra-ti-li-li-li-ü. S ilyenkor minden csecsemő kinyitotta a szemét, de egyik sem sírt. Később ismertem rá: az a dallam ez, amit Bartók Béla a Medvetáncban dolgozott fel. Engem is, öcsémet is így avatott fel nagyanyánk s ott a szülői-nagyszülői házban tanúi voltunk minden unokatestvérünk felavatásának. És az asztalt szertartásosan állták körül a nagycsalád tagjai." 1 7 Ez a szoba volt a család legkedvesebb tartózkodási helye. Az ifjú Erdei Ferenc valószínűleg itteni élményeit általánosította Makóról szóló korai szociográfiai munkájában: „A szoba főhelyét az asztal foglalta el, sarokpaddal övezve. Az asztal nagy és erős volt, munka és étkezőhely egyszerre. Lapját meg lehetett fordítani és tésztát gyúrtak rajta, disznóöléskor a húst is azon darabolták fel, vagy pedig káposztagyaluláskor itt helyezték el a megtisztított káposztát. Fiókjában tartották az evőeszközöket, fenőkövet, reszelőt, tésztahasítót stb." 1 8 A családi összejövetelek során tizenkét személyes damasztabrosszal terítették le az asztalt, itt fogyasztották el az ünnepi ételeket: a húslevest és a paprikást. Az ajtóval szemben, a mestergerenda alatt, ugyanolyan fakeretes tükör, mint a tisztaszobában. Alatta sublót, ezen tartotta Erdei András az újságot, ugyanis nagy újságolvasó volt. Ha ő szidott valakit, akkor mindig újságolvasás alatt vagy után tette. A nagyapának két acélkeretes szemüvege is volt, messze viszont jól látott. Rendszeres biblia- olvasó is volt. A nagymama csak a nevét tudta leírni, de olvasni tudott. Rövidlátó volt, de szemüveget nem hordott. A sublót tetején itt sem volt dísztárgy. Az ajtó mögötti alsó ágy a nagymama fekvőhelye. Ebben a szobában minden bútor világossárga volt. Az ágyvégeket felül egy hullámos léc díszítette. Az ajtó mögött a konyha felöli falra egy kis téka volt felakasztva. A nagymama ebben gyógyszert tartott. A gyerekeket gyakran küldte a patikába csontspirituszért meg kámfor golyóért. Ezt üvegben összerázta, ezzel kenegette reomás vállát. Egy kisszéken beült a kuckóba, bekente magát, és ilyen gyógykezelgetés után jobban érezte magát. Az ágyak és a vacok előtt háttámlás puhafaszékek sorakoztak, ezekre is vonatkozik Erdei Ferenc megállapítása: „nem szolgálták a kényelmet és pihenést." 1 8 Ebben a szobában függöny nem volt. Az ágyon piros posztó ágyterítő, a padkán rongypokróc. A főépület a kamrásal, illetve a pincével ért véget. Az eresz alatt négy-öt grádics vezetett föl a kamrába, melynek gerendatokos ajtaja befelé nyílt. A kamrának a hátsó szomszéd felőli része léckerítéssel volt leválasztva. Itt tartották a füstölt húst, a zsírt, a befőttet, a szegetlen kenyeret és a lisztet. A kamrának ezt az elrekesztett részét kelerájnak hívták. A kamra előlső részében, a ferslógnak nevezett nagyládában és zsákokban tartották a búzát. A kamrából létrán lehetett felmenni a padlásra. Az egész házban ez az egy helyiség volt padolt. A pincében boroshordó mindig volt, korábban a nagyszülők Kortyogóban vásároltak szőlőt, de a filoxéra kipusztította. A nagymama nagyon szerette a szőlőt, Erdei F. 1971. 315. 1 8 Erdei F. 1934. 53. " Erdei F. 1934. 53. 17 Móra Ferenc Múzeum Évk. 257
