Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)
a román megszállás alatt, addig szabadpiaci ára 1919. novemberben 180, 1920 januárjában 200, márciusában pedig már 300 korona volt. Az akkori árak egymáshoz való viszonyát jól szemlélteti, hogy ugyanekkor 1 kg cukor ára 50—60 korona, 1 kg zsír 40—50 korona volt. A só kilónkénti ára néhány hónap alatt 26 fillérről 6 koronára emelkedett. 1 mázsa tűzifa pedig 60—70 koronába került. 6 0 A rekvirálások ezért érintették igen súlyosan a termelőket, mert hiába emelkedtek a piaci árak, a rekvirálási jóváírás nem változott, s így nem csak a termés veszett oda — minden haszon nélkül — hanem anyagilag is tönkrementek a termelők, mert más cikkekérj nekik is magasabb árat kellett megadni, s így anyagi tartalékaik kimerültek. A város, súlyos pénzhiányán enyhítendő, Barna Mihály kiküldöttjét Debrecenbe utaztatta, hogy próbáljon valamennyi készpénzt megszerezni a rekvirált dolgok nyugtáiért. A város képviselőjének útja kezdetben sikerrel is járt, kézhez kapott 421 660 koronát. Azonnal indult is a pénzzel haza, de csak Sárándig jutott el, ahol a román vámőrség a több mint 400 000 koronát elvette, s őt pedig letartóztatta. 6 1 A város november 25-én elhatározta, hogy az addig rekvirált dolgokért járó térítés felvételéért ismét Debrecenbe küldi két tisztviselőjét. Gorcsa Péter tanácsjegyző és Künzl Ernő főmérnök utazott a román központi gazdasági bizottsághoz a szabályos rekvirálások során kapott nyugtákkal és „Proces verbalokkal". Az út részben sikerrel járt, a megkapott 2 004 625 koronát — jó érzékkel, s okulva elődjük sorsán — a debreceni Takarékpénztárba tették letétként. A kiküldöttek Debrecenből a nagyváradi vámhivatalhoz utaztak tovább, hogy az ott levő négyszázezer koronát is visszaszerezzék. Ez azonban nem sikerült, a vámhivatal csak a román pénzügyminiszter engedélye alapján lett volna hajlandó az összeget visszaadni. Petrovics polgármester 1920. január 24-én fordult kérelemmel dr. Vlád Aurél román pénzügyminiszterhez, egyrészt a vámhivatalnál levő összeg, másrészt a debreceni Takarékpénztárban levő összeg hazahozatalát biztosító írásbeli engedélyért. (1. számú melléklet.) A kérelmeket ismét Gorcsa Péter és társa vitte Bukarestbe, hol meg is kapták a miniszteri engedélyt, hogy a debreceni kétmillió koronát Sárándon át Makóra szállítsák, s a pénzügyminiszter elrendelte azt is, hogy a vámhivatal adja ki a városnak a lefoglalt négyszázezer koronáját. Ez azonban még mindig nem történhetett meg, mert közben •— mondták a vámhivatalban •— a pénzt Nagyváradról már elküldték Bukarestbe, s majd ha onnan visszaérkezik, akkor lehet felvenni. A vámhivatal ígérte, hogy erről majd értesíti a várost. Ez a négyszázezer korona 1921-ben még nem volt visszafizetve... . A debreceni kétmillió korona további sorsa szintén igen körülményes volt, s az végül is a megszállás megszűnése után jóval, 1920. július 26-án érkezett meg Makóra, a helyi Kereskedelmi és Iparbank RT közvetítése útján. Petrovics polgármester 1921-ben kiadott kis könyvében így összegzi a város román megszállás alatti kárait, költségeit, rekvirálásait: (a rekvirált gépek, eszközök, anyagok összesítését lásd a táblázaton) búza 7912 q, árpa 750 q, zab 200 q, kukorica 5000 q, vöröshagyma 8000 q, fokhagyma 410 q, zöldség 250 q, bab 24 q, burgonya 114 q, széna 1400 q, szalma 2800 q; élőállatok: 968 db szarvasmarha, 982 db ló; élelmiszerek: 100 db vágómarha, 200 db hízott sertés, összesen 41 000kg súlyban, 100 q liszt, kenyér, 12 q zsír. Mindezekért összesen 3 069 238 korona térítést utaltak ki, amelyből a négyszázezer korona nem érkezett meg. A román megszállás egyéb költségei: a közfuvarra kirendelt kocsik fuvardíja 6 0 T. I. Csanád vármegye VI. rész április 9. 6 1 Cs.m.L. makói kirendeltség Pm. h.i.: Románok... 9669/1920. sz. iratcsomó. 338
