Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)
3 240 000 korona, fizetetlen közmunkák 3 705 149 korona, a román csendőrség élelmezése 60 000 korona, az „adminisztrációért" fizetett „térítés" 300 000 korona, az elszállásolás, a hivatali helyiségek berendezése, fűtése, világítása 150 000 korona, különböző nyomtatványok, falragaszok 50 000 korona. Azon cikkek, amiért még a minimális térítést sem utalták ki a megszállók: 18 mén a makói Tájfajta Méntelepről, 630 000 korona; a postáról 137 db telefon, 1 db Hughes távírógép, 300 000 korona; gazdáktól, várostól 20000db zsák, 600 000 korona; az elhajtott 200 db kocsi, 400 000 korona. Az önkényes rekvirálásokról feljegyzéseket a megszállás ideje alatt nem készíthettek, s a város felhívására az utólagos bejelentés alapján ezek kárait 5 953 948 koronában állapították meg. 6 2 A román megszállás megszűnésének utolsó pillanatában is tetemes károk érték a várost: közlekedése teljesen megbénult, mert az „Arad—Csanádi Vasút összes elmozdítható anyagát használható járműveit" a kivonuló román csapatok elvitték, és a magyar vonalakon „a forgalom lebonyolításához szükséges ép jármű nem maradt". 6 3 A kivonulók magukkal vitték a Maros-híd (akkor még fahíd) „felszereléséhez szükséges 15 vagon drága amerikai fenyőfát" is. 6 4 Az Országos Statisztikai Hivatal a rendelkezésére bocsátott adatok alapján a francia megszállás kárait 74 990 koronában, a román megszállásét 73 920 172 koronában állapította meg. 6 5 A károkról készült első kimutatást a város átadására megjelent antant bizottság nem vette át. A polgármester kimutatásait felküldte a külügyminisztériumba, hogy az továbbítsa az antant jóvátételi bizottságához. Végül 1920. április 30-án járt Makón egy antant bizottság (egy francia mérnökkari ezredes, egy angol alezredes, egy olasz őrnagy, s kíséretükben több magyar katonatiszt és kormányküldött), mely csak a leszerelt Gy. Varga-féle malmot és egyéb kisebb károkat tudott megtekinteni, hiszen a döntően mezőgazdasági rekvirálásoknak, károkozásoknak látható nyoma nem maradt. A bizottság érkezése előtt a város felhívást tett közzé, hogy a károk teljes összesítése érdekében mindenki jelentse be az elszenvedett veszteségeit. E felhívásra érkezett bejelentésekből álljon itt mutatóban a főgimnázium igazgatójának jelentése. (2. sz. melléklet.) A román megszállók és megszállás rövid jellemzése a korabeli feljegyzések alapján A román katonai megszállás a város történetének igen szomorú fejezetét jelenti. A megszállásra visszaemlékező kortársak keserű szavakkal jellemezték ezt az időszakot. A város életében jelentős szerepet játszó román katonatisztekről nagyjából egységes véleményük alakult ki. Petrovics polgármester így emlékezett meg a 10. számú rekviráló bizottság vezetőiről: „Jonescu százados ...feladatát kíméletlenséggel, rosszakarattal és ridegséggel teljesítette, nem kímélve túlbuzgóságában a szegény emberek egyetlen lovát, tehenét sem; Sztojkovics kapitány ...eljárásában megértőbbnek mutatkozott, és a hatóságoknak a rekvirálások enyhítésére irányuló előterjesztését sok esetben jó akaratú figyelemre méltatta." Különösen Olteanu őrnagy katonai prefektusra emlékezett a polgármester kedvezően, akit „...intézkedéseiben jóindulatú magatartás, " Petrovics Gy. 1921. 99—103. 9 3 Vermes E. 1929. 123. 8 4 M.F.U. 1920. április 30. 99. sz. Petrovics Gy. 1921. 99—103. 22* 339
