Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)
Ennél lényegesen kisebb horderejű ügyek is intézkedésre késztették a román parancsnokságot. Rambela őrnagy még 1919. júniusában a Makói Újságon keresztül fordult a város lakosságához „Ne hordjunk vörös virágot" című felhívásával. Megállapítása szerint sokan „vörös virággal kezükben vagy gomblyukukban" járnakkelnek az utcán, s mivel ez „szimbolikusnak is értelmezhető és így könnyen félreérthető", felkérte a lakosságot az ettől való tartózkodásra. 3 4 A megszállók a magyar nemzeti érzületre utaló öltözködést is kifogásolták. Bán Dezső főgimnáziumi tanuló ellen azért indítottak vizsgálatot, mert ún. Bocskay-nyakkendőt viselt. 3 5 Súlyosan terhelte a város lakosságát az, hogy a román katonaság lovait is neki kellett gondozni. A rendőrségnek naponta 30 embert kellett biztosítani a lovak „kellő gondozásához, etetéséhez, itatásához, és mindazon teendők ellátásához, melyeket a rendes gazda (!) a lóval és akörül elvégezni szokott." A létszámot nemsokára 40—50 főre emelték. A város ezt a súlyos megalázó terhet úgy fordította hasznára, hogy a polgároktól, kiknek menni kellett volna erre a munkára — de nem értettek hozzá, vagy más fontosabb dolguk volt —, adományokat fogadott el, s abból a legszegényebbeknek munkaalkalmat teremtve, 25 koronás napidíjat fizetett a lóápolásért. 3 6 Rendkívül jellemző a megszállott területek viszonyaira, a húsellátás korlátozása. Michaescu tábornok figyelemmel a megszálló csapatok élelmezésének folytonos szükségleteire, megállapította, hogy Magyarországon túl nagy számban vágnak szarvasmarhát, s így itt „húspazarlás" folyik. Ennek megszüntetésére elrendelte, hogy hetente csak kétszer, hétfőn és pénteken szabad szarvasmarhát vágni. A vendéglők csak kedden, szombaton és vasárnap szolgálhattak fel húsételeket, s a mészárszékek is csak ezeken a napokon árusíthattak akár friss, akár konzerv húst. A rendelet a baromfiak vágását nem korlátozta. Szarvasmarhát ezután csak az adhatott el, aki igazolni tudta, hogy a rekviráló bizottságnak már megadta a 20% kvótát. Aki ezen rendelkezéseket megszegte 5000 korona pénzbüntetést, vagy 2 évig terjedő börtönt, vagy mindkettőt kaphatott. 3 7 A dolgozat első részében (MFMÉ 1980—81/1.) megismert Jovin György román közélelmezési kormánybiztos június 17-én, a megszállás első napján jelentette meg 1. és 2. számú rendeletét. Az elsőben azt rendelte el, hogy csak az kereskedhet élelmiszerekkel, akinek erre, tőle van írásos engedélye. Második intézkedése — a közelgő aratásra tekintettel — kötelezővé tette minden régi gabonakészlet 3 napon belöli beszolgáltatását. A háztartásokban új termésig személyenként 15 kg gabona volt visszatartható. A beszolgáltatott gabonáért a gazdák „bónt" kaptak, melyeket majd a „Jovin-féle" hivatal 2 napon belül készpénzben kifizet. 3 8 Működését mindezzel Jovin kormánybiztos be is fejezte Makón. A román bevonulás után már nem létezett román közellátási kormánybizottság, s a hatóságok más formában sem hoztak létre ilyen, vagy ehhez hasonló szervet. Román gazdasági hatóságok Makón csak a rekviráló bizottságok voltak, de azok feladata a lakosság ellátásával homlokegyenest ellenkező volt. Jovin kormánybiztosról a makóiak legközelebb október 25-én hallottak, mikor újságjuk közölte: „Letartóztatták Csanádvármegye volt közélelmezési kormánybiztosát!" Az aradi ügyészség fogházában ülő Jovin elleni vádaknak két csoportja volt. Az elsőbe tartoztak, hogy míg nem volt kormánybiztos, katonai egyenruhában 3 4 Petrovics Gy. 1921. 121. 3 5 Petrovics Gy. 1921. 102. 3 6 M.U. 1919. július 19. 137. sz. 3 7 Cs.m.L. makói kirendeltség központi járás főszolgabírójának iratai 2588/1919. 3 8 M.U. 1919. június 17. 115. sz. 332
