Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)

választhatók közül azokat, akik a proletárdiktatúra alatt valamely tisztséget vállaltak, vagy a Vörös Hadseregben szolgáltak.

1

3 Akik választani kívántak, a városházán kellett, hogy a választók névjegyzékére feliratkozzanak, e hirdetmény megjelenésétől, október 31-ig. A választási bizottság elnöke Major György sajtényi görögkatolikus esperes lett. A bukaresti parlamentbe küldendő képviselőnek Sztán Illés nagyváradi görögkatolikus kanonokot ajánlották. Azért esett reá a választás, mert makói születésű volt. Még egy javaslat volt, de azt, mivel nélkülözte az előírt alakszerűséget és kellékeket, Major választási bizottsági elnök elutasította. Megemlítendő, hogy csak olyan jelölt volt állítható, aki román állampolgár, és akkor is az marad, ha választó kerülete esetleg nem kerülne Romániához. Október 26-ig mindössze egyetlen makói jelent meg a városházán fölvétetni magát a választói névjegyzékbe. Az október 31-i záró határidőig nem nagyon növekedhetett a létszám, mert Major elnök október 30-án még egy hirdetményt tett közzé, melyben közölte, hogy ezentúl mindenfajta választáson csak a most feliratkozottak vehetnek részt. A hirdetmény újból és ismételten rámutatott, hogy a román kormányzótanács jogvédelmet óhajt nyújtani Makó város polgárainak a parlamentben is, és egyenjogúságot óhajt adni a magyar anyanyelvű polgároknak minden téren.

1

4 A választói névjegyzékbe végül, az akkor majd 40 000 lakosú városból 200 polgárt vettek fel, úgy, hogy 42-en önként jelentkeztek, míg a többieket a román választási törvény értelmében, mások jelentették be. így a román rendelkezések szerint a jövőben csak ez a 200 ember választhatott volna a városban. A román cenzúra ellenére a helyi lap már a választás előtt megírta, hogy mivel csak egy jelölt van, a választás tiszta „formalitás" s a „bukás ki van zárva".

1

5 A választás végül is közfelkiáltással történt meg, november 2-án vasárnap. Major választási elnök reggel 8 órára a városháza kistanácstermébe hívta össze a választókat hirdetményével, melyben közölte: szavazás nem lesz, az egyetlen jelölt Sztán Illés egyhangúlag lesz kikiáltva Makó város képviselőjévé a bukaresti parlamentbe.

1

6 A november 7-re kitűzött szenátori választásokat már meg sem tartották. Tarnay alispán szerint azért, mert a román vezetők előtt nyilvánvalóvá válhatott, hogy „Makó nem fog birtokukba kerülni."

1

7 A város feletti hatalom biztosításáért folytatott vetélkedésnek következő eseménye az újabb magyar kormánybiztos megérkezése volt. A Friedrich-kormány Battlay Gejza dr. budapesti ügyvédet nevezte ki Csanád vármegye kormánybiztosi jogkörrel felruházott főispánjává. Battlay november 19-én érkezett meg Makóra. Érdemleges tevékenységéről sem irat, sem híranyag nem nagyon maradt. Nem is tudott, és nem is hagyták a románok beilleszkedni a makói viszonyokba, mert december 18-án visszautazott Budapestre. Elutazásában döntő szerepe a működése ellen kifejtett román nyomásnak volt. Ennek a döntő szerepnek érzékletes képét festi le Demkó Pál naplójának december 18-i bejegyzése: „Ma Battlay Gejza kormánybiztost és nejét román katonai fedezettel elvitték per Hódmezővásárhely Algyőre, át a Tisza túlsó oldalára" „...állomáshelyére" mert „itt csak egy főispán van, Oltean". 1

3 Csongrád Megyei Levéltár Makói Kirendeltsége Polgármesteri hivatal iratai 14 144/1919. 1

4 Makói Újság 1919. október 30. 199. sz. (M.U.). 1

5 M.U. 1919. október 26. 196. sz. u M.U. 1919. november 2. 202. sz. " T. I. Csanád vármegye VIII. rész április 11. 325