Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)

A tavasz közeledtével mind jobban elterjedt Makón a hír, hogy a román megszállás hamarosan itt is megszűnik. Ennek jele volt már az is, hogy a városba újabb román egység érkezett felváltani az itt levőket. A román hadsereg 1920. február 24-én kezdte meg a Tiszántúl kiürítését és Makó is elérkezett a megszállás utolsó napjaihoz. Március 26-án kivonult minden román egység a városból, s csak egy huszárszázad maradt itt átadni a helységet az antant képviselőinek jelenlétében, a magyar csapatoknak. A polgármester minderről március 28-án kapott hivatalos értesítést Cantuniar Christu huszárszázadostól, aki közölte, hogy március 29-én déli 12 órakor adja át a várost a magyar katonai hatóságoknak, a szövetségesek kiküldöttei «lőtt. Másnap délelőtt 11 óra körül ért be az újvárosi állomásra a nemzeti katonaság egy százada, Nagy László parancsnoksága alatt. A 8 főből álló antant bizottság késett, és csak délután 4 óra körül ért Makóra. Az átadás ekkor kezdődött meg. A bizottság a városházán néhány kérdést tett fel Petrovics polgármesternek — visszaemlékezése szerint eléggé megalázó módon —, majd a két katonatiszt az alábbi jegyzőkönyvet vette fel: (A szöveget az eredeti fogalmazásban és helyesírással közöljük.) „Jegyzőkönyv Ma 1920. március 29. Mi Capitanul Cantuniar Christu, din Régim. 9. Rusiori, mint a makói helyőrség parancsnoka egyrészről, A másik részről mi Nagy László százados, A Magyar Nemzeti Hadseregből a következőképpen jártunk el Makó helység csendben és rendben való átvételénél. Az átadás az antant bizottság jelenlétében történt, amiért csináltuk a jelen jegyzőkönyvet 4 példányban. Átadtam: Comandatul Garnizoanei Macau Capitanul Cantuniar. Átvettem: Nagy százados. Előttünk: Az antant bizottság elnöke: Edmund Trouside."

1

8 A román lovasság ezután az aradi országúton kivonult a városból, melynek főterére a város összes harangjainak zúgása közepette megérkezett a magyar katonaság. A város kimondhatatlanul boldog volt. A hatalmas tömeg, a nemzetiszín zászlók lobogása, az elhangzó beszédek azonban már egy új korszak kezdetét jelentették. Makó román fennhatóság alatt — a megszállók szemszögéből tekintve A város román megszállásának legjellemzőbb tünete — Nagyszeben, illetve Bukarest felől tekintve — az állandó félelem a lakosság fellázadásától. A még valahol Romániában megfogalmazott legelső felhívás második mondata már az, hogy „a város lakossága maradjon csendben és teljesítse a legnagyobb szigorúsággal a román parancsnokság rendeleteit".

1

9 Rambela városparancsnok első parancsának részletes szabályai méginkább alátámasztják ezt az állítást. Az magától értetődő, hogy a fegyvereket és lőszereket be kellett szolgáltatni, de hogy mennyire volt indokolt katonailag, az utcán háromnál több ember csoportosulását, illetve a leszerelt katonák egyenruhában járását megtiltani, az már megkérdőjelezhető az előbb említett belső indíték nélkül. E rendkívüli szigorúsággal hirdetett tilalmak azonban vajmi keveset értek. Állandóan ismételni kellett őket, illetve belátva hatástalanságukat újabb és újabb végső határidő tűzéssel kellett a tilalmakkal ellentétes gyakorlatot törvényesíteni. Június 24-én jelent meg először a Makói Újságban Mardarescu tábornok 21. és 25. számú rendelete, melyben szabályozta, hogy milyen cselekmények számítanak 1

8 Petrovics Gy. 1921. 105. 1

9 M.U. 1919. június 18. 116. sz. 326