Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Erdei Ferenc dr.

járt, mint a keselyű. S evvel a hullarabló, mindig vesztünkre törő némettel szövetkeztek vezető rétegeink csak azért, hogy kiváltságaikat a magyar nép felett továbbra is megtarthassák. Inkább az ország vesszen, mint a kiváltságok. Ezt a nemzetgyilkos politikát, melyet még bestiális zsidópusztítással tetejezték, nevezték azután „keresztény és nemzeti" politikának. Ez a gonosz és gyászos múlt! Gonosz, mert pokoli eszközökkel dolgozott: gyászos, mert nemzet- és népgyilkos politika volt. El vele! S a mindazokkal, akik azt osztályérdekből, avagy egyenesen bérért támogatták, szolgálták! Jöjjön az új rendszer, a politikai népuralom, a dolgozók gazdasági boldogulása, a széles néprétegek kiművelése. Jöjjenek az új emberek, akik a régi hatalommal harciasan és áldozatosan szembenállottak. Jöjjenek a munkásság, parasztság, a többi kispolgárság, a haladó szellemű értelmiségek vezetésre méltó és arra képes igaz képviselői. Nincs megalkuvás! Mi, akik soha semmit el nem alkudtunk, most sem alkuszunk. Makói Népújság 1945. január 24. 23 1945. január 31. ERDEI FERENC DR. A debreceni ideiglenes nemzeti kormány belügyminisztere városunk szülötte, makói kisparaszti család ivadéka. Nagy tehetsége és magas képzettsége mellet ő maga is kasza, kapa, hagymakaparó ember. Nála a parasztság nem cégér, hanem vérség, öntudat: küldetés. Az ő szemében a paraszti munkaeszköz nem politikai kirakati tárgy, hanem kenyérkereső szerszám. Emellett is tudós és közíró. Tudományos munkássága, társadalomszemlélete a leghaladottabb: esze a munkásságé, vére, szíve a parasztoké, tolla mindkettőjüké. Magam azzal büszkélkedhetem, hogy első politikai tevékenysége az 1931-es országgyűlési képviselőválasztásokon az én érdekemben történt. Amikor a köpenyeget fordító, volt Károlyi kormánybiztos Petrovics Györgyöt választották (választották?) meg velem szemben, a legvadabb terror és a legocsmányabb veszteségekkel és nem kis részben a volt kommunista, de azóta is többször szintén köpenyeget fordító H. Szabó Imre közreműködésével és segítségével. Annyi gazság láttára elszomorodva tekintett reám. Majd fürkésző tekintetéből kiolvastam, hogy a bennem füstölgő érzéseket kémleli. Én akkor még töretlen testtel, meg nem fáradt lélekkel és szellemmel így szóltam: „Ne búsulj, fel a további harcokra, a harcot folytatjuk, sőt elmélyítjük a kés hegyétől a kés tövéig." A népakarat legázolásának, a népi igazságok köpenyegén osztozkodó Júdások, kalózok uralmának most már örökre végeszakadt. Az üzletes álhazafiak és az útonálló álkeresztények többé nem bitorolják a hatalmat. Szennyes lelküket kétségbeesés marcangolja és az ország népe vérétől csepegő kezeiket riadtan tördelik. Akik dr. Erdei Ferencre kimondották a halálos ítéletet, csak azért, hogy a maguk nép és országpusztító uralmát megtarthassák, most rettegve várják a kérdőrevonást. Akik Erdei Ferenc dr.-ra a rabságot, a társadalmi kitaszítottságot, a kenyérgondokat, nélkülözéseket mérték és kiirtását forralták gonosz elméjükben, most már az ő kezéből várnák a kegyelmet. „Felelőségünk tudatában" hangzott a nagyképű és üres szólam annak idején, amikor gaztetteiket indokolták. Hát csak feleljenek! Ahogyan én Erdei Ferenc dr. fiatal, de nagy eszű, bátor szívű, magyar és népi hősünket ismerem, ő nem az ártatlanokat fogja el és kipusztítani, hanem az ártatlanok hóhérait fogja kisöprűzni. 43