Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Régi világ — Új emberek

Kiállunk jelenteni, hogy az elpusztult régi gárda örökébe egy győzelmes új világ érkezett. Kiállunk jelenteni, hogy városunkban többé nem az országunkat, országokat, nemzeteket és népeket rablógyilkos módjára pusztító német náci szellem az úr. Az aljas gonoszság és öngyilkos butaság szellemeit elűzték a felkelő nap sugarai. Új világ születik. Mint öreg zászlótartó mélyen meghajtom a zászlót az emberi, nemzeti és népi szabadság diadala előtt. Meghajtom a zászlót a diadalt már meg nem élő régi gárda emléke és táborunk jelenlegi, még fiatal, tetterős új harcosai előtt. A mienk, öregeké a küzdelmes, de dicsőséges múlt, az övéké, fiataloké a diadalmas boldog jövendő. Közli Erdei Ferenc: Voltak férfiak. Délmagyarország 1944. november 19. 22 1945. január 24. RÉGI VILÁG — ÚJ EMBEREK Politikai öntudatom kezdetén még az Osztrák—Magyar Monarchia virult, területileg magában foglalva Ausztriát, Magyarországot Horvátországgal és Fiúméval, Csehországot, Galíciát, Dalmáciát, Bosznia-Hercegovinát és Dél-Tirolt, kb. 50 milliónyi lakossal. Népelemek és nemzetek (akkori értelmezés szerint azonban csak nemzetiségek) zagyva egyvelege. Magyarország látszólagos önállóságával, Horvátország, Csehország tartományi önkormányzatával tizennéhány milliónyi német tényleges uralma alatt. Minden önállóság és minden önkormányzat azonban látszat. Tényleges hatalom csak egy volt, a fekete-sárga lelkű, mindennel szemben, ami nem német, ellenséges Habsburg uralkodó. És erről az országot elnyomó, nemzetet pusztító, magyarul nem is tudó, a legjobb magyarokat sokszor hóhérlő személyiségről kellett süvölteni és üvölteni, hogy : „A legelső magyar ember a király". Nemcsak legelső nem volt, de még magyarul sem tudott. Ha megerőltette magát egy háborús csapatszemlén, ennyit nyögött ki: Alzóalzó szep-szep hu... szarok". És ezt a magyargyűlölő németet magyar félistenként kellett tisztelni, személye szent és sérthetetlen volt. Hogy-hogy? — kérdi a későbbi nemzedék. Úgy, hogy a magyar feudális nagyurak és a többi kapitalista érdektársaik belső uralmát biztosította az osztrák császár legfőbb parancsnoksága alatt álló hadsereg. Ahogyan a tizenhárom aradi, s annyi más magyar vértanú gyilkosa szokta volt mondani: a „Meine Armes"' (Az én hadseregem). Á szűk uralkodóosztály szállította ezek után a maga előjogainak biztosításáért cserébe Magyarországot szőröstől-bőröstől. Közelben a Habsburgoknak, távolabbra a német imperializmusnak. S ezeket az üzletes hazafiakat nevezték történelmi középosztálynak, s mint ilyenek, egyedül voltak hivatva uralkodni a dolgozó, a nyomorgó népen. A császár Isten kegyelméből, az urak a császár kegyelméből uralkodtak. A német már akkor is világhatalmi tébolyban szenvedett. A német birodalom Berlintől Bagdadig, a Habsburg-politika pedig Szalonikiig akart terjeszkedni. Csekélységek! Következmény: a múlt négy és féléves világháború; eredmény: a monarchia széthullása. Tehát a múlt világháború is német érdekekért folyt. Ha akkor a német győzött volna, hálából felfalta volna a szövetséges Magyarországot; nem az győzött, tehát maga alá temette. Nekünk a német mindig és mindenképpen vesztünk. Amikor a történelem folyamán a „Nyugatot" védtük, közvetlenül a németet védtük: a német ezt mindig úgy hálálta meg, hogy az elvérzett, legyengült országot felfalta. Dögre 42