Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)
Könyves-Kolonics József politikai pályája - A hű strázsa
Kedves Géza, Bp. 1938. június 9. Régóta hallgatok a politikáról... A Kossuth párt vezetőivel előbb szűk körben, majd a negyventagú választmány előtt megtárgyaltuk a kisgazdapártba való belépést, ill. az együttműködés kérdését és egyhangúlag szembehelyezkedtek a gondolattal a derék magyarok. Különösen Kolonics és Fried ellenezték nagyon a gondolatot s Márton Bálint, akire különösen hallgatnak az emberek. A dolog most már bevégeztetett, mégegyszer fölvetni semmi értelmét nem látom. Ezek után számomra sincs más ut. mint amit Eckhardt előtt is kijelentettem, hogy a Kossuth-párt nélkül nem lépek be a kisgazdapártba, viszont a Kossuth-pártban természetesen semmi fantáziát nem látok, nincs más tehát, mint hogy passzív tagja maradok mégis régi pártomnak, ami egyenlő a politikai semmittevéssel". 3 4 Dr. Fried Ármin Idejét múlt-e a Kossuth Párt? című cikkében leszögezi: „Ha a makói Kossuth párt világítótorony nem lehet, mécses lesz. Mécses: az éjszaka sötétjében eltévedt vándoroknak mégis fényforrás marad, mely mutatni fogja a helyes irányt, mely felé visszatérhetnek az igazi, egyetlen magyar útra az eltévedt politikusok." 3 5 Féja Géza több évtizedes távlatból is megértően állapítja meg: „Könyves-Kolonicsot és társait nem érheti gáncs. Ifjúságuk óta a Kossuth párt hívei voltak, ehhez fűzte minden emlékük, és földetrengető eseményeknek kellett jönnie, hogy helyükből elmozduljanak." 3 6 A Kossuth párt országos megújhodására már nincs kilátás, a kisgazdapárt balszárnyával nem jött létre a kézfogás, ilyen előzmények után alakul meg 1939 nyarán — szintén Makón — a parasztpárt. A fasizmus terjedése idején Könyves-Kolonics idézi Espersit János szellemét. A döbbenet erejével szögezi le: „A jogeszme letiporva, az ököl erkölcsi rangra emelve." A legjobb barátok, küzdőtársak sorra kidőlnek mellőle. A makói közéletben sziklaoromként álló Márton Bálint 1941-ben öngyilkos lesz, a következő évben József Attilát pártoló Kesztner Zoltán hal meg. Könyves-Kolonics József magára hagyatottan elmélkedik „a vágyott jobb idők, szebb idők nagyot akarásain, neki feszülésein". Magára maradt úgyis, hogy ami néhány évvel ezelőtt Eckhardt Tibornak nem sikerült, azt Szöllősi Jenő nyilas országgyűlési képviselő végrehajtja, a makói Kossuth párt tagjainak nagyrészét megnyeri a nyilasmozgalomnak. Könyves-Kolonics József a reá nehezedő nyomás alatt kéri főügyészi nyugdíjazását. Két nap múlva, 1944. április 14-én — a trónfosztás évfordulóján — mint közbiztonsági szempontból veszélyes baloldali személyt rendőrhatósági felügyelet alá helyezik. A rendőrség engedélye nélkül nem hagyhatja el a várost, lakásáról 22 órától 4 óráig nem távozhat el, nyilvános helyeket nem látogathat, gyűléseken nem vehet részt, táviratot nem adhat fel, távbeszélőt nem használhat, ellenőrzik postáit. Az előző év őszén a Markó utcai fogházból szabaduló Erdei Ferenc a következő sorokat írja Könyves-Kolonics Józsefnek: ,,Kedves Jóska bácsi, Szigetszt. Miklós, 1943. nov. 26. kiegyeztem 50%-ra és n fele időt kitöltve szabadultam. Kitűnő kondícióban vagyok, csak súlyomból és férfias ékességemből vesztettem, minden egybekben csak gyarapodtam. Miután pedig a veszteségek mind pótolhatók, nagv baj nem történt Öleli Feri" 3 7 3 4 uo. 3 6 Várospolitikai Szemle 1938. május 1. 3 6 Honismeret 1977. 5. sz. 32. 3 7 József Attila Múzeum Tört. Dok. gyűjt. 79. 8. 1. 13