Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Dombegyház úrnője
DOMBEGYHÁZ ÚRNŐJE Hollósy Kornélia befejezve kétéves hangversenykörútját, végleg búcsút mondott a pályának, színháznak, hangversenydobogónak. Pesti lakásukat felszámolták és végleg a dombegyházi kúriába költöztek. A dombegyházi birtokot Lonovics József vásárolta a Marczibányi családtól, s eredetileg 600 hold termőföldből, a kényelmes, tágas kúriából és az azt körülvevő parkból állott. Az évek folyamán a jó gazda ezer holdra gyarapította a birtokot, amely főként szántóból és legelőből állott, teljesen alföldi jellegű, s ennek megfelően a gazdálkodás is ilyen jellegű volt. A Lonovics-Hollósy házaspár egyetlen fiát, Gyulát pesti intézetben neveltette, hogy tanulmányait elsőrangú tanároktól kapja, ami a távoleső dombegyházi kúriában megoldhatatlan volt. Hollósy Kornélia, aki évtizedeken át Pest, Bécs, Varsó legfényesebb köreiben élt, ahol pompa és ragyogás vette körül, itt hamar megszokta a csendes, vidéki életet. Megyeszerte híres, jó gazdasszony volt és a dombegyházi kúria gyakran látta vendégül a környék és a megye birtokosait, szellemi vezetőit. Az összejövetelnek, az ebédeknek vagy vacsoráknak szervezője, lelke, összetartó ereje Hollósy Kornélia volt. A színpad egykori királynője szívesen és szeretettel foglalkozott a gyerekekkel, kicsikkel és serdültebbekkel egyaránt; színjátszó csoportot szervezett, magyar nótákra tanította a gyerekeket, szinte nevelte őket, s ha betegség támadta meg valamelyiket, házipatikájából gyógyította a rászorulókat. A Lonovics kúriában a szeretet, jóság, megértés uralkodott, ezt érezték meg a vendégek éppúgy, mint a birtok alkalmazottai. Hollósy Kornélia önmagának tett fogadalmat, hogy befejezte pályáját, sem a színpadra, sem a hangversenydobogóra többé nem tér vissza. így hárította el azt a felkérést is, amelyet a korán elhunyt, tehetséges írónak, Zilahy Károly síremléke javára rendezendő hangversenyen való közreműködésre kérték fel. A hangversenyt 1864. december 8-án a Nemzeti Múzeum dísztermében tartották, s azon Hofbauer Zsófia és Markovits Ilka is közreműködtek, de Hollósy távolmaradt. Kivételt csak egyetlen esetben tett, amikor a Pest-budai Hangászegylet — amelynek alapító tagja volt — fennállásának negyedszázados ünnepét tartotta; 1865. augusztus 15-e és 20-a között nagy ünnepséget rendeztek, amelyre Liszt Ferencet is meghívták, s ekkor és itt mutatták be legelőször Szent Erzsébet című oratóriumát. Ezen a kimagasló zenei ünnepen való közreműködését Hollósy Kornélia sem tagadhatta meg. A hangversenysorozatot Liszt kívánságára hazai zeneköltők művei előadásának és a magyar dal bemutatásának szentelték. A műsoron a zeneirodalom minden műfaja képviselve volt, a szimfónikus zenétől a népdalig. A hangversenyt az akkor megnyitott Vigadó nagytermében tartották, amelyet az ország „legfényesebb és leg69