Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Búcsú a pályától

mében, amelyet a művésznő iránti tiszteletből és udvariasságból engedték át, rendkívüli kivételként, a nem egyházi jellegű hangverseny céljára. Tata után Komárom volt a következő állomás, ahol Konkoly Miklós fogadta, aki maga is zeneszerző és zongoraművész volt, s zongorajátékával mind a február 16-i, mind pedig a 17-i hangversenyen közreműködött. Komárom után Nyitra következett, február 20-án és 21-én, majd Léván tartott két hangversenyt, február 24-én és 25-én. Itt is fevonulás, fáklyászene, lakoma és fogadás volt Hollósy tiszteletére és a második hangversenye után a várkastélyban 150 személyes banketten ünnepelték és köszöntötték a körülrajongott művésznőt. A diadalmas, de fárasztó hangversenykörút után Hollósy Kornélia ismét pesti otthonába tért vissza, hogy tavasszal még egy utolsó hangversenyt adjon Aradon, a zenede javára. Ezt a hangversenyt május 22-én tartották a színházban, s ennek teljes jövedelméből Hollósy Kornélia nevére örök-alapítványt létesítettek a zenede céljaira. A kétéves hangversenykörút mind erkölcsileg, művészileg és anyagilag is fényesen sikerült. A sorozatosan felajánlott bevételi összegek nagyban enyhítették a rászorulók ínségét. Maga a művésznő rengeteg ajándékot, emléket, díszokleveleket kapott, amelyeket pesti háztartásuk feloszlatása után magával vitt dombegyházi otthonába, ahová feleség és anyaként végleg visszavonult. 68