Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Hazai közjáték
időpontjáról is suttogtak. Csupán vendégszereplésekre szerződött, heti két alkalommal, fellépésenként 200 ezüst forint tiszteletdíjért. Nehogy teljes legyen az öröm, a közvélemény azonnal belekötött a szerződésbe, sokallva a fellépésenként kikötött 200 ezüst forintot. Több hírlap összehasonlításokat tett a korábbi vendégénekesnők tiszteletdíja és a Hollósy által kért között, szemére hányva a művésznőnek, hogy a színház szűkös helyzetében ilyen magas követeléssel áll elő. Talán vége-hossza sem lett volna ezeknek a vitáknak, ha közben a színház igazgatósága ki nem tűzte volna Hollósy első felléppésének idejét. 1851. szeptember 17-én lépett a művésznő újra a pesti közönség elé Donizetti Lindájában. A zsúfolásig megtelt színház közönsége roppant lelkesedéssel fogadta a hazatért énekesnőt. Egy rajongó „széplélek" még verset is írt a hazatért Hollósy Kornélia dicsőítésére és ezt másnap a Hölgyfutár le is közölte. — Másodszor a Lammermoori Luciában lépett fel, szeptember 19-én. Sikere ismét igen nagy volt, főleg Lucia és Edgár (Hollósy és Stéger) első felvonásbeli kettőse ragadta meg a publikumot. Hollósy repertoárja nagyjából most is a régi. Egymás után lép fel a Mártában, Alvajáróban, Normában, Ilkában, Hunyadi Lászlóban, Kunokban, Ernaniban, Lindában, az Afanáziára változtatott című Benyovszkyban. Némelyik előadáson megjelenik Albrecht főherceg kormányzó is, az operaelőadások lelkes híve. A lelkesedés azonban észrevehetően lohad Hollósy művészete iránt; a kritikák mind gyakrabban találnak kifogásolni valót hangjában, énekében, s nem egyszer gúnyosan írnak magas fellépti díjáról, hogy a nyújtott produkció arányban áll-e az érte kifizetett összeggel. Az operaelőadásokon kívül több hangversenyen és jótékony célú előadáson is fellépett. Részt vett a felállítandó Bölcsőde javára október 23-án az Európa szállóban rendezett hangversenyen. November 18-án az 1849-ben leégett Nagyenyed felsegélyezésére rendeztek hangversenyt, szintén az Európa szállóban. Hollósy ezen Lisznyai—Gyarmati: A varsányi temetőben és Petőfi—Egressy: Ez a világ amilyen nagy c. dalát, valamint Füredyvel a Kunok c. opera egyik kettősét énekelte. Ezen az estén fellépett még többek között Jókainé Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház első drámai színésznője és a Patikárus testvérek, híres cigányzenekarukkal. December 6-án a Pesti Jótékony Nőegylet javára Doppler Vandájának címszerepét énekelte, míg december 19-én a Pestbudai Hangászegyleti Zenede javára Ilkában lépett fel azzal a szándékkal, hogy alapítványt óhajt tenni a Zenede javára, s erre az Ilka egy esti jövedelmét adja. A Zenede 1851-ik Évkönyve szerint „Hollósy Kornélia k.a. alapítványul 263 frt 12 kr-t ezüstben szentelt az intézetnek." 1851. november 14-én új szerepben mutatkozott be az operaszínpadon. Ekkor újították fel Doppler Ferenc Vanda című operáját, amelyben Hollósy a címszerepet énekelte. Erre az alkalomra Doppler a negyedik felvonásban egy új áriát írt Hollósy számára. A szerepet addig Ernstné Kaiser Jozefa énekelte, s most az igazgatóság Hollósy számára a szerephez új ruhát csináltatott. Ez újabb támadási lehetőséget adott az újságoknak, mert híre járt, hogy Hollósy hamarosan férjhez megy és távozik a színháztól, minek tehát költséges ruhacsináltatás esetleg egyetlen fellépéshez. Jó volt eddig Ernstné, jó lett volna ebben azután is. November 17-én a Karszemélyzet javára az Ernaniban lépett fel, majd 1852. január 2-án a Gyermekkórház javára a Kunokban. Január 12-én ismét új szerepben mutatkozott be: Auber: Syrén című háromfelvonásos vígoperájának Zerlina szerepét énekelte. A darabról a kritika azt írta, hogy ügyesen megírt Fra-Diavalo-szerű bandita szöveg; könnyű és csengő zene. Bár Hollósyt tisztelői virágokkal halmozták el és tapsviharral köszöntötték, egyes kritikák szerint volt, hogy az intonálásban is 36
