Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Külföldön

az Alvajáró Amináját énekelte volna, de egyik partnernője betegsége miatt az Alva­járó helyett a Normát játszották, s ebben nem lépett fel Hollósy. Május 7-re a Lam­mermoori Luciát hirdették, Hollósyval, de ez is elmaradt a partnernő betegsége miatt, s így csak 11-én került sor a második fellépésre, szintén Amina szerepében. A kritika még az első fellépésnél is melegebben és részletesebben foglalkozott Holló­sy szereplésével. Minden énekszámát zajosan megtapsolták, s a darab végével há­romszor kellett a művésznőnek a lámpák elé jönni. Harmadik, s egyben utolsó fellépését május 5-re tűzték ki, de az most Hollósy gyengélkedése miatt maradt el, pedig ez alkalommal Meyerbeer Hugenották című operájában kívánt fellépni, amelyet eddig még Pesten sem énekelt. A búcsúelőadás­nak hirdetett operát azután május 20-án adták elő. Hollósy ebben Valois Margit sze­repét énekelte. Frankenburg erről a szerepléséről elég kedvezőtlen bírálatot írt: „Elfogultsága és gyönge hangja nem bírt Meyerbeer hatalmas zenéjével megküzdeni. Csinosan énekelt, mint mindig, de nem azon erővel és hatállyal, mint első énekesnőtől min­denki méltán követelhet." A bécsi kritikák sokkal kedvezőbbek voltak, s egyáltalán nem a vendégművésznő iránti udvariasságból. A bécsi kritikák részletesen és ponto­san beszámoltak Hollósy alakításának és énekének minden fázisáról, s azokról az őszinte dicséret hangján emlékeztek meg. Hollósy bécsi vendégszereplésének már elején élénken találgatták további ter­veit. Bécsben általában úgy hitték, hogy ott óhajt magának szerződést szerezni, s er­re vonatkozó célzásokat a magyar lapok is tettek, de erről valójában nem volt szó. A bécsi sajtót viszont Hollósy kísérője és impresszáriója Verzár Emánuel tájékoztatta Hollósy terveiről, talán nem is egészen a tényeknek megfelelően, inkább a művésznő presztízsének megóvása céljából. így elhíresztelte, hogy a legnagyobb német operák­tól kapott „csábító" ajánlatokat, s ezek alapján a Wiener Allgemeine Theater Zei­tung megírta, hogy „Drezdában, Lipcsében, Berlinben, Hamburgban, Frankfurt­ban és Münchenben epedve várják, s a magyar csalogányt a tavaszi vonulás alkal­mával mindenütt hallani akarják." Hollósy — utazásait illetőleg — direktívákat, tanácsot, de lehet, hogy utasítást kapott osztrák „illetékes" helytől. Ennek alapján röpítették fel a hírt, hogy „fényes feltételekkel meghívást kapott Varsóba." A felte­hetően kénytelen utazást az ügyes impresszárió ilyen finom csomagolásban tálalta a sajtónak és a közvéleménynek, megtoldva azzal, hogy a cár már Varsóba érkezett, s több fejedelmet is meghívott oda, s nagy ünnepségek vannak készülőben. Megala­pozta tehát a feltevést, hogy ha Hollósy valóban Varsóba megy, ott fényes keretek közt fog fellépni. Úgy látszik, Varsó még nem volt kellően előkészítve Hollósy fogadására, mert teltek a napok és a hetek, s a művésznő még mindig Bécsben tartózkodott. Ez alatt sikerült elintéznie még néhány fellépést. Június 18-án a Lammermoori Lucia címsze­repét énekelte. Szerepléséről a lapok ellentétes véleményen voltak; némelyik elma­rasztalta, többen viszont dicsérték. Általában a bécsi újságok elismerőbben írtak róla, mint a magyarok. A Hölgyfutár különböző énekesnőkkel hasonlította össze, s egyiknél jobbnak, a másiknál gyengébbnek találta. Operai búcsúfellépését 1850. jú­nius 25-re hirdették a plakátok. Ekkor Donizetti Lindájának címszerepében vett bú­csút a bécsi közönségtől. Ezt a szerepet Bécsben még nem énekelte, érthető hát, hogy az előadás iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Linda Hollósy parádés szerepei közé tartozott. A bécsi lapok terjedelmes cikkekben méltatták Hollósy sze­replését, kiemelve hangjának üde csengését, játékának finomságát, megjelenésének előkelőségét. A magyar lapok agyonhallgatták az utolsó fellépést, mindössze a Ma­gyar Hírlapban olvasható pár sor a búcsúfellépésről: „Hollósy Kornélia Linda sze­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom