Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - VI. Makó földesurai a török hódoltság alatt

l.ipöt király gróf Halassá Imrének H<lományo/,iu. De Makripoi/inl Jáezint csanádi püspök a (laratn mellelli Szl.-lieiiedek konventje elolt a maga és utódai, illetőleg a csanádi püspökség nevében az adományozás és birtokba iktatás ellen tiltakozását jelentette ki, előadván : hogy Makó, valamint Xombor, Királyhegyese, Lele, Hatida, Tömpös, stb. a mohácsi vész előtt ős időktől fogva a csanádi püspökség javait képezték, tehát azok az egyház sérelmével másnak nem adományozhatok, hanem a püspökségnek át adandók. Knnek daczára Halassa Imre birtokba helyezkedett, sőt Makó lakosságától a földesúrt megillető tartozásokat követelte is s egy alkalommal még meg is sarczolta őket. De Halassa is csak rövid ideig birtokolta Makót, mert hűtlenségbe esvén, javai a koronára szállottak. A kincstár 1671-ben Makót özv. BtVhovi Zsófia fejedelemnőnek engedte át.

1) De az özvegy fejedelemnő (iától, /. Rákóczy Ferencz fejedelemtől a makóiak hasonlag méltatlan terhektől illettek, miért is most a kincstárnál Makó város követei, Nuyy János és Török István uraimék azon könyörögtek, hogy Makót a kincstár magának tartsa meg, s kötelezték magukat, hogy a kincstárnak ezentúl a rendes évi adót pontosan megfizetik. A pozsonyi m. kir. udvari kamaránál 16715. évi márczius 20-án a követek meg is egyeztek, hogy ezentúl Makó évenként a kincstárnak adóban -száz ta llért

} vagyis százötven forintot tizet; és pedig felél Szt. István király, másik felét karácsony ünnepe napján, amely 150 Irt érték alföldi számításban ISO Irtot tett. A kincstár ezért viszont oltalmat és gondviselést biztosított Makó részére.

2) így került Makó a kincstár birtokába, s Ujy lelt a magyar királyi udvari kamara Makó város földes ura, amely joy viszony eyy félszázadnál jóval tovább fennállott. 'l líll|i|l I. i. hl. i. II. '-') I.ÍISII : Okmánytár