Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - VII. Makó mint királyi szabados mezőváros és a csanádi püspökség jogigényei

40

. MAKÓ MINT KIRÁLYI SZAIJADOS MEZŐVÁROS ÉS A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG JOGIGÉNYEI. Makó város az által, hogy a kincstár birtokába keriilt cs a kincstárral tartozásaira nézve megegyezel!, a soknemű jobbágyi szolgálatok teljesítésétől, robot és dézsmaadás kötelezettségétől teljesen megszabadult. A lakosok nem tekintették magukat jobbágyoknak, szolgáknak, — a minthogy földesuruk a királyi kamara is velük nem mint a közönséges jobbágyokkal, hanem mint »királyi szabadosokkal« (libertini regiii megkülönböztetőleg és kímélettel bánt el. Mint kiráyi szabadosoknak azonban valamely különös kiváltságuk vagy szabadalmuk nem volt. Mert bár Háthori Gábor erdélyi fejedelemtől 1608. évi május :>-án Kolozsvárt kelt egy privilegialis levelet is nyerlek, de ez pusztán arra vonatkozott, hogy ha a makóiak élelmük szerzésében és kereskedésben a fejedelemség területén bárhol megfordulnak, más makóiak vétségeért vagy tartozásáért őket, mint nem közvetlen tetteseket és adósokat bepörölni vagy letartóztatni nem szabad.

1) Ez volt Makó egyedüli szabadalmi levele. Mint királyi szabadosoknak kiváltságos helyzetük ép azon sarkalt, hogy i) Lásd: Oklevéltár sz. a.