Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - II. Őstörténelmi nyomok

í) Egyébként érdekes a jelen szazad első leiéről szóló azon följegyzés, hogy a makói halárhoz tartozó dáli pusztán néhány oly sírra akadtak, hol »a holt lestek a törökök módja szerint ülve valának eltemetve.

1)« Felettébb kár, hogy a dáli sírokról csak ennyit tudunk és a sírokban esetleg előfordult eszközökről és fegyverekről semmi említés sem tétetik. De több mint valószínű, hogy a dáli sírokba nem törökök temetkeztek. A halottak guggoló helyzele arra enged következtetni, hogy a dáli pusztán valóságos őskorszaki — praehistorieus — sírok vollak és talán még máig is vannak. 1833-ban a Margitán is, hol a íoldszinén szétszórtan igen sok csontdarab és durva cseréptörmelék lordul elő, alapásás alkalmával, nem igen mélyen három ülő helyzetben eltemetett csontvázra akadtak. Itt. a halottak nyakán és mellén bronz ékességek fordultak elő. Ugyanott egy másik sírban, a halott mellett lócsontváz feküdt rozsdaette kard és lándzsadarabokkal, a minélfogva ezen sír korát a hun-avar korra, vagy legalább is a honfoglalás időszakára lehet, helyezni. Mindkét helyen, valamint egyéb pontokon is érdemes volna ásatások útján biztosabb adatokra szert tenni. Mert a temetkezés rendszeréből, a sírokban levő fegyverekből, háztartási eszközökből,"az ékszerekből, tájékozódást lehelne szerezni arról, hogy az eltemetettek mely népáradathoz tartoztak, melyik korszakban éltek, stb. S minél több ily adat és tapasztalat állatid rendelkezésre, annál tökéletesebbek lesznek Makó őslakóiról, első települőiről szóló ismereteink. Egész határozottsággal most még csak annyit mondhatunk : hogy Makó és környéke a honfoglalás elölt, a népvándorlás korszakában is már lakott, megszállt és betelepült hely volt. l) Fényes E. Magyarországnak mostani átlapolja. Post. 1839. IV, k, 118,