Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - XVII. Oklevéltár

— 144 — Makó vidékei: faluk és városok. A kik inséginkben kenyeret adtatok, Az egek Urától oltalmazlassalok. Hogy ily gyászos felhő no boruljon rátok. .Nem méltó csudára a Makó romlása. Eláradt a vétek mint a Maros árja. A józan okosság hogy ha meggondolja. Végső veszélyt várhat mint régen Sodorna. Nem kér most tanácsol fiú az atyjától. Az elmaradt, árva vén atyafiátúl, E mai világban kevélyen-el indul, Sokat tapasztálunk maga kárán tanul. Most még a paraszt is palotára vágyik. Halandó voltáról meg sem emlékezik. Matuzalem, Noé noha soká éltek, Pompás palotákat még sem építettek. A kevélység és bűn voll ennek szerzője. Isten ostorának reánk ereszlője, ' Sirassuk bűneink, boruljunk a földre, Térjünk az Istenhez, még vagyon ideje. Sír az igaz lélek, a mikor említik, Az Isten szenteit, hogy becstelenítik, Gonosz nyelveikkel a Krisztust feszítik. Sok kínszenvedésit semminek ítélik. Megadta az Isten, a mivel tartozott, Mert fertelmes vétkünk az egekig hatolt. Közbeszédben sehol mert jó nem hallatott Ki mindent teremlelt, az káromoltatott. Lelki főpászlorok, tisztek, elöljárók ! Kiknek a föld népin vagyon hatalmatok, E szörnyű vétkeket kérlek gátoljátok, Hogy utolsó veszély ne jöjjön reátok.