Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - XVII. Oklevéltár

145 A világ fiúi ezt is kinevetik, Intő verseimet tréfának ítélik. Magukról tanulnak, mikor nem is vélik, A gonosz bűnökben ha végeket érik. Jól lehet a bölcsek ebben hibát lelnek, A tanult poéták többekre mehetnek, Kik a tanulásban időket töltenek, Kkes írásukért kedvesek lehetnek. Korántsem poéta, hanem paraszt írás, Engedelmet kérek erről, hogyha hibás: ltogy édes hazámat érte ezen romlás, Én együgyű paraszt írtam ezt és nem más. Mert hogy ha valaki akarja megdtudni, Egy paraszt létire ki tudta ezt írni, Igazságom mellett megakarok állni, Azért bátorkodom nevem aláírni: KII ÍJ iliize István a ki is ezt írtam, Makónak romlásán ugyan jelen voltam, Ne gondolja senki, hogy máslól hallottam ; Hanem a mit írtam szemeimmel láttam. írtak ezer hétszáz nyolezvan ötödikben, A mikor születtem or- szlány jegyiben, Harminezliat esztendős éppen akkor voltam, A mikor Makónak veszedelmét láttam. (A kis nyolezadréttí, 4 levélből álló nyomtatvány ma már felettébb ritka, s csak néhány példányban maradt fen.)