Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - XVII. Oklevéltár

— 143 — Hajón hordták áltat a ki fizethetett, De hogy felének is pénze nem lehetett, A ki a hajóba be nem ereszteteti, Könnyes szemeivel város felé nézett. Némelyek így szólván : át úszók a vízen A szállásról jövök, nincsen nálam pénzem — III meg nem tudhatom, hogy van a cselédem Kl-e avagy meghall az én feleségein.' A vakmerőségnek ülvén csajkájára. Négyen hogy átúsznak a víznek partjára ; Keltő ál is úszott, de az is sokára, Keltő a legmélyin jutott végórára. Egyik Hörcsök Imre, a másik Tamási Kellek az árvíznek gyászos áldozati, figész nemzetetek e romlást sirati, Tündöklő napjukat e gyász bé bori ti. Hodorgalotl hajú kevély hiányokat Mezítláb, sárosan láthattunk sokakat, Mivel nem húzhatlak piros papucsokat, Meri a nagy víz mind ellepte az utczákat. Czil'ra öltözetű fiatal legények, Olyanokká lettek, mint a jövevények ; Az urak is, szinte valamint Szegények, A nagy félelemtől meg nem menekedtek. Csanád vármegyének főnotariusa Kilessen az lslen 1 sok szegény kívánja. Könyörülő szíved hogyha nem lett volna, A sok szűkölködő éhen meghalt volna. Nemes vármegyének vicze ispán urát Návai Jánosi is áldjuk ő nagyságát, A ki mihelyt látta városunk romlását, A szűkölködőkhöz mutatta irgalmát.