Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - XVII. Oklevéltár

Szent 1.orincz tájékán ki ezt elsőbb látta, Eletive kiki csak ;í halált várta, Lerogyott házait jajszó" il siratta, Sok udvaron a víz ölnél nagyobb vala. De még Újváros is megrémült véglére. Mikor terjedt a víz piacz környékire, A zsidók tiázait rendre learatta, A kapitány házig elhalolt nagy volta. Fölséges királyunk kassza-sóházai llgy voltak a víz közt mint a hal bárkái ; Lápokra rakodlak ulczáink lakosi. A sok beomlott ház elég bizonysági. Kálvária utczája, a ki voltál ékes, A Maros vizében te is voltál részes Kereszt utczáidon víz volt veszedelmes, A lóidból épült ház hijába voll ékes. Ilelső és legkülsőbb városunk két szárnya Nyisd in»'»- ajakidal a hálaadásra, Mert a nagy árvíznek nem leltél prédája, Jlogy lége<l megtartott az úr erős karja. llát a kiiTső veszély, hogy volt Margilánál A mely erek vannak az akasztólainfl. Szólhatok arrúl is, mert a vízpartjánál Sokan úgy állottunk, mint egy nagy bástyánál. Szorgalmatoskodtak már az aratáson ; Kinn voltunk mezei külső szállásokon. De oda is a hírt hozták gyors postákon, Jöjjünk haza, viz van majd egész városon. Mint a kit ellenség valahonnan kergéi, llgy jött a sok kocsi, mint a sebes felleg ; De a 'M argil a i híd és töltéseket. Kivette a nagy víz, járni nem lehetett.